Nagy Milán László: Két vers

2021. szeptember 02., 05:57
Fotó: Farkas Wellmann Endre

Hetven gramm

Olajjal bekent tasakokat nyelnek le a
csempészek, hogy kicselezzék
a testüregmotozást. A legjobbak hetven
darabot is képesek eltüntetni, de elég, ha egy
kiszakad, ami halálos mennyiségű kokaint
tartalmaz. Legalább ennyi titkomat bíztam rád.
Törvényszerű volt, hogy az egyik sok legyen.
Hetvengrammnyi szörnyűség oldódik
a véredben ezentúl, és a fehér porral ellentétben
lassan, alattomosan végez veled. Nem így
akartam, hogy elbúcsúzzunk egymástól.


Verdeső szárnyak

A turbinák forgása lelassult,
a madarak elhalkultak, az ég kitisztult.
Valaki mégis most hunyta le a szemét
utoljára a kórházi ágyon. A temetőben
elszáradt a krizantém. Egy nő kifutott a
busz elé. Nem számít, hogy a szomszéd
szobában megfejtették a rejtvényt, a
vázába friss virág kerül, a kapualjban
először ölelkezett egy pár. A turbinák
felgyorsulnak, a madarak elröpülnek.
Szürkébb az ég, mint valaha, mert
előtte egy pillanat erejéig minden
szikrázott.