Ollé Tamás: Versek

2021. március 20., 09:40
Kopriva Attila: Egy birkapásztor élete (olaj, vászon, 60 × 80 cm, 2020)

Várjuk a tavalyi évet

távol gondolataimban,
az utolsó utáni mondatokban
érzem magam igazán otthon.


néha, amikor kialszik a lámpa fénye,
én magam sem veszem észre,
mennyi minden történik körülöttem.


magammal viszem és életben hagyom,
ezen a bizonytalan novemberi napon
a reményt, ami eddig is éltetett.


mikor az öledben vált alakot az este,
az esőben idéződik fel emléke
annak a pillanatnak.


séta közben annyi mindent látok tisztán,
hogy még az sem érdekel, hogy a bakancslistám
már hosszú ideje üres.


csak úgy elrepülnek a hetek,
miközben annyi mindent köszönhetek
azoknak, akik velem maradtak.


felordítok, aztán betűket vetek,
hogy ebben a káoszban a szeretetet
megőrizzem neked.


akik most is küzdenek,
legyen ez egy üzenet, amely
ezúttal tényleg célba ér.


mert a ki nem mondott gondolatok,
és a meg nem tett lépések is
mindig ott lesznek velem,


és végigkísérnek majd egész életemen.


(2020)


más ez a március


más ez a március,
zöldell a mező, s mondják,
hogy a jelent éld meg,
de nem megy, mert miközben
két pohár és önmagad között
a bizonytalan jövőt féled,
még a múlttal sem sikerült
egészen megbékélned.


nehéz ez most, csak
nézd, hogyan esik ma is minden
ki a kezemből, s a sok tehertől
széthasad rajtam még az ingem is –
te szomorú vagy, ő fáradt,
én talán mindkettő.


s arcom bár sápadt,
de bennem a lélek
még mindig elevenen ég,
mert az élet, úgy
ahogyan te is élted,
egészen csodás,
s volt idő, hogy átadd
annak minden pillanatát.


de hová tűntek az évek?
pillanat volt csupán?
s nem értem az egészet.

még mindig lennék vándor,
a sivár, puszta égen,
s néznék ki a fejemből,
magam mögött tudva
ezt a másik márciust.


(2020)

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)