Ravasz József: Versek

2022. január 20., 08:24
Kristó Róbert: Vonalkódok – árnyék és fény V.

Amit nem mondhatok el

Visszafelé gondolkodni kényszer-e?
Az emlékek térben és időben
zsugorodnak, már csak
erőnléte a tudatnak lelkesítő.


Lesznek napok, melyeket
Isten csak nekem teremt.
Nem mondhatom el szeretteimnek.
Végül ez a legnagyobb fájdalom.


Simulás

Elsöpör mindent a szél,
ami az útjába áll.
Istennek jelene, tánca...
Emlékek vénülnek.


A falevelek is sóhajmaslis-lelkek.
A létezésben semmi sem idegen.
Simulunk a megfogható széphez.
A sosem halunk meg tudatához.


Bámulatos

A semmibe bámulás egy
köztes élethelyzet állapot,
örömérzet hiánya.


Időérzék nélküli várakozás
a jó és a rossz közérzet között,
mielőtt az életkedv újra istenít.


A szabadság iránya

Ha a madár alól
kivágják a fát,
nem a mélybe repül,
magasba ível!
Cigány sorsom
szépsége tragédiákban rejlik.
A szabadság irányát
Isten teremtette belém!

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)