Patyik Fedon, ha élne
Arra gondolok, mit tenne ma Fedon, hogyha túléli azt az évet, ha Isten nem tolakszik belém, ő pedig megmarad. Akkoriban vittek el óvodába, a halállal is akkor találkoztam, mert Nagymama meghalt, szóval épp mikor kellett volna, elment ez a gyönyörű lángész.
Valószínűleg elköltözne, de azt hiszem, legmesszebb Budára, mert sosem bírta a középszerű légkört, de már mindent látott a világból. Csecsemőkorában beutazta az egészet.
Mert Patyik Fedon egy szörnyű éjszakán született. Recsegtek a fák és ónos jégeső sújtotta a várost, tucatszám haltak a hajléktalanok az utcán. Kisvállalkozók százai mentek csődbe, kutyák tömegét verték ki az ítéletidőben, a lottón pedig nem osztottak nyereményt.
Egy ferencvárosi kórházban láttak valami tündért, valami Szűzanyához hasonló égi lányt, ahogy hordágyon vitték a kórházba már halott testét. Szegény Fedont úgy kellett kivágni belőle.
Az orvosok persze jól meglepődtek, mert Fedon, aki nem mellékesen több mint nyolcezer grammot nyomott, rőt hajjal és elegáns barkóval született. Azt mondják, már-már megszólalt, szerintem nem volt kedve hozzá, hiszen másnap reggelre meg is szökött a klinikáról, legalábbis hűlt helye maradt.
Ahogy mesélte később, ekkor tanult meg mindent. Artikulációs képességek híján gondolatátvitellel kommunikált, pl. így vett rá egy holland zarándokot, vigye magával Jeruzsálembe, ahol önszántából megkeresztelkedett.
Három kontinenst feltérképezett, közöttük Afrikát, ahol egy primitív életvitelt folytató törzs istennek kiáltotta ki, s Fedon, bár nem szerette a fényűzést, ezt kénytelen volt elfogadni.
Ott találkozott egy magyar Afrika-kutatóval, akivel dobbantott vissza az őshazába, vissza Kőbányára, munkát pedig a Csősztoronyban kapott mint toronyőr. Azt mesélte, el se hinném, milyen szar volt, mivel csecsemőként esélye sem volt kilátni, s hogy szétlopták a szőlőt, arról meg ne is beszéljünk.
Így történt, hogy igen hamar menesztették Fedont, munka híján pedig hamar tönkrement volna, ez ugye egy ficsúrhoz méltatlan állapot, ezért szegődött hozzám, mint tanácsos.
Most is ilyesmit csinálna, talán biciklivel járná a hegyeket, hogy megkeseredett asszonyoknak nyújtson vigaszt, adjon ötletet, ehhez mindig értett. Decemberben Mikulásnak öltözve látogatná itt-ott szétszórt szőke kölykeit.
Úgy képzelem, hogy esténként dohányozna hegyekre néző teraszán, valószínűleg arra gondolna, mit csinálnék most, ha életben maradok abban az évben.
Karácsony
A templomtól sétáltam haza, részegen, mint a disznó,
és mivel hó esett, nagy, tömény pelyhekben, úgy
éreztem, mint hogyha szenteste volna.
Ilyenkor világít
az utca, és az ember nem néz a háta mögé, hogy
követik-e, hiszen ki gyilkolna Jézus születésén?
Csoszogtam az olvadásnak indult hórétegen, és
rádöbbentem, hogy egyedül vagyok, hogy
anyám, apám, a testvéreim sehol. Sietni
kezdtem, mire a Petrőczy utcába értem, már
rohantam, nyitott kabáttal hazafelé.
Égő cigarettámat sziszegni hóba dobtam, a tüdőm
szúrni kezdett, csak akkor nyugodtam meg kissé, mikor
már otthon hallgattam a horkolást, a szuszogásokat,
és kihűlt arcomat
a falak testmelegéhez szorítva dudorásztam,
hogy nincs fenn más, csak a
drága szent pár.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. július 27-i számában)
Szentmártoni János | Négy indulás
Bék Timur, Marcsák Gergely, Polgár Kristóf és Regős Mátyás debütkötete négy teljesen különböző hangon szól. Ami közös bennük, hogy bár ők is előszeretettel öltenek magukra álarcokat vagy bújnak különféle szerepekbe, sokat megtudhatunk róluk, az életükről, a gyökereikről verseik által, anélkül, hogy különösebb nyelvi kódokat kellene hozzájuk feltörnünk. Mindnyájan az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatói.
