Szatmári brigád
Bérházunkban üldögél a portán,
életében beállt már a tél.
Mostanában kezében pohár van.
Jó ember, a szakmájának él.
Ráköszönök, beindul a nóta,
ősz hajába kap a szembeszél,
hüvelykjével homlokát vakarja.
Rám se néz, a pohárnak beszél,
hogy pár nappal korábban meghalt a Misi.
Kézfogása markomban maradt.
Kőkemény melós, szatmári gyerek,
nemrég tölthette a hatvanat.
Pár nappal korábban meghalt a Misi.
Mokány volt, úgy hetvenöt kiló,
a felújítás brigádvezetője.
Keveredett arcán mész és indigó.
Meghalt a Misi,
a liftajtón ez állt.
Búcsúzik tehát
a szatmári brigád.
Elment a Misi és senki nem látta.
Búcsúzott a szatmári brigád –
mécsest, kevertet raktak ki a társak.
Az építkezés csendben folyt tovább.
Szegény Misi néhány napja elment.
Nem volt nő, csak kétszer két gyerek.
Istenem, csak ne felújításon,
csendben mondom, hangom megremeg.
Szegény Misi néhány napja elment,
vérvonala meszel még tovább.
Mostanában csak úgy, kérem szépen,
kihalnak melós dinasztiák.
Elment a Misi és senki nem látta,
csendben mondom, hangom megremeg.
Vizes kék volt szeme indigója,
csak én emlékszem, mindegy, egyre megy.
Meghalt a Misi,
a liftajtón ez állt.
Búcsúzik tehát
a szatmári brigád.
Megtudtam, hogy elhunyt ez a Mihály,
újrakezdi most a jó öreg.
Istenem, csak ne felújításon.
Ezt jól ismerem már, tovább megyek.
Éjszakánként az ablakon kopognak,
hallgassátok csak az éjszakát,
kopogtatnak spaklikörmeikkel
szatmári melós dinasztiák.
Szegény kutyám
Szegény kutyámnak nincs szaga,
nincs nagyon mit mutatnia.
Kiemelték a méhét,
együtt nézzük a tévét.
Szegény kutyám a bolt előtt
csöndes, akár a meggybefőtt,
soha nincs neki pénze.
Akkor meg minek nézze.
Szegény kutyám az ágyamban,
ne csináld, szívem, lázam van.
Vacsorázik a tálból,
mellkasa, arca lángol.
Szegény siet a templomba,
szélén ül, mint a lábgomba.
Csirig-csörög a persely,
ne aludj, babám, kelj fel.
Szegény kutyámból dől a szó,
futna, ha lenne futtató,
üres szemekkel néz szét.
Megkeresné a pénzét.
Szegény pára, ha feladta,
ballag a város alatta.
Öregszagú a dolga,
megcsap, akár a torma.
Szegény kutyám, ha megnőne,
három-négy kölyköt megszülne.
Kiemelték a méhét,
együtt nézzük a tévét.
A Nagymama meghalt, haver
Villámgyorsan az ágy alá bújtam, miután Patyik Fedon megjelent,
berontott a szobába és azt mondta erős hangján, Nagymama
elment, kint sír a család a nappaliban, Anya pedig nincsen itthon,
halottat fürdet.
Az ágy alatt volt idő bőven alaposan átgondolni mindent, tegyünk-e
a koporsóba almás pitét, diós tetejűt, vagy például hová mehetett
Nagymama, Patyik Fedon szerint ebből a családból mindenki a
mennyországban végzi,
Apa legalábbis biztosan, mert reggelire mindig kefirt eszik, a
menny pedig olyan lehet, sűrű darabokban áll, és teljesen fehér.
Patyik Fedonnal azt beszéltük, a mennyország enyhén sós ízű, aki
édesszájú, nagyot koppan a végén.
Mikor Apa bejött kihalászni engem az ágy alól, üvöltve sírtam,
csak azért, mert mégiscsak az anyukája volt, és nem szeretem őket
szomorúnak látni. Patyik Fedon este azzal vigasztalt, aludj el, haver,
a halálnál sokkal rosszabb a szomorúság.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 13-i számában.)
