Regős Mátyás: Versek

Az állomáson végül

Állunk egy alföldi falu vasútállomásán,
de ebben a faluban még nem jár vonat,
még le sem fektettek síneket.
Aki volt, mind meghalt vagy nem ért ide,
és házak se, csak fák, fák se, csak falu.
Falu sincsen, csak föld az ég alatt,
föld sincs még, csak nézünk összevissza,
az égen semmi, csillagok sincsenek.
Nap se és hold se, mi várunk, az esőt
csak ideképzeled, állnak és várnak,
mert mi sem vagyunk. Nevetnek, két idióta,
mert a másik is nevet, de nincs szájuk,
nincs arc és nincs többes szám se még.
Áll és vár, és nem jön már vonat.

Régi szép napok

A legszebbek az öregek, uram.
Az öregek már félig állatok.
Bemondták a televízióban,
roham lesz, és régi szép napok.

És bátrabbak az öregek, uram,
az öregek, az égbe trappolók.
Várják már, és kezdődik a roham,
jóllakottak, véresen mohók.

A legszebbek az öregek, uram.
Az öregek már félig állatok.
Talpon vannak, talpig agancsosan,
kemények és borzasztó nagyok.

És gyorsabbak az öregek, uram,
villannak a mokány nagypapák,
kérdezgetik, ki vagy, mi vagy, mi van.
Fújják már a harci trombitát.

A legszebbek az öregek, uram.
Az öregek már félig állatok.
Bemondták a televízióban,
roham lesz, és régi szép napok.

Patyik Fedon madártana

Nézd csak, Fedon,
milyen kemény az élet.
Nézd csak, szívem,
hogy milyen puha.

Nézd csak, Fedon,
milyen kövér veréb ez.
Nézd csak, szívem,
hogy milyen buta.

Fedonnak megvolt a sajátos madártana,
halálban, madárban Fedonnak volt igaza.
Egy délután azt mondta, madár az egész világ,
tojást rak, csipeget, aztán a magasba vág.
És tudtam, hogy Fedonnak igaz lesz minden szava.
A madarak elszállnak és eljön az éjszaka.

A Móriczon ültünk és néztük a verebeket,
és Fedon azt mondta, nem láttál még eleget.
Te tiszta vagy, angyalom, látvány a mocsokba van,
épp ezért, angyalom, jól bemocskoltam magam.
És tudtam, hogy Fedonnak igaz lesz minden szava.
A madarak elszállnak és eljön az éjszaka.

Otthon a lábasban gőzölgött már a lecsó,
mi Fedonnal egymásra, aztán meg az, hogy de jó.
Később az ágy mellett Fedon a szívembe szúr,
nemsoká elválunk, tudod-e, fiatalúr?
És tudtam, hogy Fedonnak igaz volt minden szava.
A madarak elszálltak és eljött az éjszaka.

Madárként vágok a magasba, csipegetek.
Fedon már nincsen, és fészkem az emlékezet.
Énekes madár, az angyalod mocsokba száll.
Mondtad, a világ majd váratlan úgyis megáll.
És tudtam, hogy Fedonnak igaz volt minden szava.
A madarak elszálltak és eljött az éjszaka.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. októberi számában)