Rónoki Bertalan: Hajlék

2022. szeptember 11., 08:43
Keszthelyi György: Templom a körben

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
Ezért kiköltözöm onnan. Fehér abroszos misét
rendezek az erdő közepén, még két mécses is lesz.
Az erdő lehet klisés, de a természet temploma,
csak pár szobor és a mélabú hiányzik.
Meg éjszaka cseppet zavaró a sakálugatás
és mindig áttrappolnak a tisztás hajónak
kijelölt részén az állatok inni.

Inni akarnak menni,
menni a patakhoz,
ami nem is patak már,
hanem szenteltvíztartó,
ami egyben elszigeteli
a mieinket, az idegen hitű vadaktól.
De ők ezt nem tudják
és inni akarnak a neked szánt vízből.
Talán az ilyen tisztátalanságok miatt nem jössz még.

A pap is késik, hétfőn jön, csúszik a szentség,
így alakult. Túléljük valahogy.
Talán, ezt is lehet,
ahogy a csekkeket
feladni késve.
Késedelmi díj és égi adó,
remélem, itt a földön fizetünk érte.

Mise van és térdepelünk,
térdeplőnk: avar és kavics;
koszos a térd és fáj is,
de sosem árt egy kis vezeklés.
Egyházunk szerint az az úr szeretete,
ha valaki sokat szenvedhet érte.

Pár cserje sarja útban volt a szentségnek,
így a mise végére kipréselődött belőlük a párád.
Remélem, szereted a növényi áldozatot,
vagy legalább a növényeket,
ha mást nem.

Érted vezeklünk,
kijöttünk házadból,
hogy új lakunkban látogass meg minket.
ahogy a szülők házas csemetéik.
Lásd, neked tetsző módon rendezkedünk be.
Nem jössz, a papjaid nélküled járnak,
szavaik nélküled szólnak, hullnak akár a kövek.
Siratófalat húzunk a kövekből, oda dugjuk a közéjük a kívánságokat.
Akár a gyűlölet magjai gyökeret vernek,
a növekvő indák beszövik a falhoz tévelyedett híveket sorra.
Nem szűnik a burján, a gyökerek mélyebbre ásnak és felisszák éltető nedved.

A patak kiapad lassan, és nem tudjuk,
hogy az idegenek vagy mi voltunk az övéid.