Szabó Fanni: Egyesülés az istenekkel – versek

2022. február 27., 10:33
Incze Mózes: Jelenlét (100 × 120 cm)

Hozzám imádkoznak


Isteneim értem imádkoznak
és én is értük imádkozom,
csendesedem, amíg ők
üvöltenek, parancsaikat
nem hallgatom tovább,
helyettük én parancsolok,
akaratom a szél, ítéletem
fagy, az ellenszegülést
tűz övezi, engedelmesség
nincs, az emberiség önfejű,
hatalmam önmagamra irányul,
szavaimat én hallom, zenémre
magammal táncolok, sípomat
kettétörtem, darabjaimat
magába olvasztja a sár,
elnyeli a víz, aki alám merül,
ott marad, hozzám imádkozik.

 

Egyesülés az istenekkel
(ők leszek, mert magamtól elvettek)

Hiába hittem régen,
mégsem vagyok olyan,
valami most egészen más.
Pedig tudtam, változik
az idő, a klíma, ahogyan
öregszem, a jég olvad,
a víz kiszárad, a homok
marad egyedül, csíp, szúr,
nem hagy levegőt, hiába
próbálom magamba szívni,
és ások, amilyen mélyre csak
tudok, mégis új buckákat emel
elém, új szemcsék között jósolnak
nekem jövőt, múltamat újra meg-
meg látják, hiába a sok fal,
a sok felfuttatott zöld szár,
az oxigén belőlem árad,
belőlem maradnak úgy,
ahogy láttam őket régen.
Az istenek nem engedik,
nem hagyják, hogy másként
legyek, aki vagyok – hagyom,
akaratuk szerint leszek,
meghajolok, egyként akarom velük,
amit nem akartam magaménak.

 

Az utolsó elalvás előtt

Azok, akik nem tudják,
hogyan bújtak víz alá születésük előtt,
buboréktestekbe kapaszkodtak,
nem ők húzták önmagukat,

hullámnyalt hajú angyalok hátán kapálóztak,
vitették magukat, nem ők jöttek, lábuk lánchelyét
sós tengerszemek nézték, igézték, megtanították
átlépni az iszapban alvókat,

majd miután végignézték, ők is elaludtak.