Szabó Fanni: Versek

2021. január 04., 10:34

Orth István: Ádám almafája (rézkarc, 49 × 60 cm)

Éva lebomlása

Hozzám igazítod fehérvérsejtjeid számát,
azonosulsz a gyengeséggel.
Homokot morzsolsz csontjaimból,
hogy megtöltsd az üregeid velem.
Csontvelőből, nem bordából teremted magad.
Az alma így sem bomlik le bennem,
a szemhéjad mélyítő vonala nem keresztez,
és nem dönti ki fáimat.
A kígyó mérge erősödik csak, ha látja,
hogy mellettem is milyen egyedül maradsz.

Krúdy-negyed

Óbudán a húst testté göngyölik,
viaszból öntik ki saját csontjukat.
A Duna-szint már sebzi az orrlyukat,
macskatetembe ütközik Krúdy.
Pipára sem tud már rágyújtani,
füst helyett buborékot fúj ki szája,
imádja, mindig tengeralattjárna,
övé lenne minden hajóroncs-kincs.

Minden sellőlány csak az övé lenne,
hínárból fonnának neki koronát,
halat, osztrigát enne minden este.
Földi szeretői kiapasztották
az összes cseppjét a Duna vizének,
sellő-álmát őelőle elitták.

felszíni foltozat

úgy fodrozódunk, minden felszín
a föld magja felé folyik, a szavak
mélye sík lihegés, vérvonalaz
minden magasságot a kékség
ereimben, kirajzolódik bennem
az indulat, úgy szívja magába
a föld magja a véremet
elnyelik a szavak, az anyaméhek
világűrjében minden sejtem, összecsap
felettem a tenger, a mennyboltozat,
neked kell eltüntetned a foltokat

zsugorodás

bekerítenek a függönyközi rések
nem tudom követni az árnyékok
táncát, ha ilyen gyorsan mozogsz
lassabban kellene menekülnöd
előlem a függönyöd elhúzni
lassabban kellene fényt nyelni
fekete lyukká zsugorodni
–
zárt ajtók mögött végezzük
dolgainkat lehúzzuk a mélybe
eltitkoljuk ami belőlünk
mielőtt másban menne végbe
sarkon fordul sarkantyúzza
isten ments hogy odaérjen
ha megértenék el sem indul
visszafordul magába és
fejreír az érem

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. november 17-i számában)

Katona Nikolas

Versek

2021. január 04., hétfő

Nem dúdolod tovább
a dallamot.
Olyanok vagyunk,
mint egy váratlanul
megpattant
villanykörte.

Verebes Ernő

Véletlen találkozások

2021. január 03., vasárnap

Egy véletlen találkozás reménye
Amíg az átfagyott cinke
Alázuhan, mielőtt
Súlya alatt megolvad a jeges aszfalt

Szondy-Adorján György

Versek

2021. január 02., szombat

A tavon csónak ringatózik,
az evezés örvénye illanó pára,
a mozdulat egy folyó tükrén
himbálja a sást, hol van
a kéz, mibe visszatérne már.

Ravasz József

Versek

2021. január 02., szombat

Leveleimet egyszerű papírra,
régi golyóstollal írom,
amelyeket az alagsori pincékbe
rejtek, egy modern kori vaspántos ládába.
Lassan megtelik emlékeimmel,
gyermekkori titkaimmal,
régi, piros színű, durva karácsonyi
celofán zacskókba csomagolva.
Szegénynek érzem magamat.
Apám, anyám gyermekkora hiányzik
e világból kigyalogoló életemből.