A kerteken túl
Hungarocell falainkat vasbetonra
cseréltük, ablakainkra rácsokat szereltünk,
a belépési kódot csak mi tudjuk, a bejárat felett
kamera, se ki, se be senki, csak mi maradunk meg
terünk színszórójának, csak hozzánk igazodik
a burkolat, csak hozzánk mérve halad az idő.
Így csak nekünk beszéltek, csak hozzánk jöttek
minden vasárnap, csak nálunk érezték jól magukat
az istenek, a hitetlenek leskelődtek felénk,
repülőkből néztek le ránk, hátha megtudják a titkunk,
de a semmiből nagy hullámok jöttek, vályogházukat
elmosta, ők vele úsztak tovább, a kerteken túlról
többé nem látnak minket.
Függőcserép
koponyám
kaspó hajnalban
virágzom szemeim
kövek velem kacsáznak
hajam kötél fához
kötöznek odúdat
körömmel kapartam
Fülbemászó
füledbe ültetett
bogár pótgombod
az ingben halántékodra
kent olaj kócos szemöldök
tenyeredben markod
hamud felsöpörtem