Szauer Ágoston: Versek

2020. november 22., 23:26
Szakáll Ágnes: Hagyaték (olaj-tojástempera, papírlemez, 65 × 85 cm, 2012)

Idill

Mező. Nagy színes, hullámzó határ.
Magas felhők közt egyetlen madár —
nyilván eszedbe jut most Szinyei.

A szél eláll, amint a tájba jössz,
és megtalál egy kósza nyárfaszösz.
Pásztor, költő se kell. Így isteni.

Látogatás

Anyóka hív be, jó rokon,
lehuppan egy növény alatt,
piskóta, szóda van soron,
varrósdobozban elmatat.

Családi titkokat fecseg,
kanállal babrál, ken Sidolt,
fényképet ad, mely bár remek,
végképp nem tudni, ő ki volt.

Plusz dimenzió

Talán itt lent a légben
átlátszó lények járnak,
mindenre rásimulnak,
könnyebbek, mint az árnyak.

Szalvéta, szoknya libben,
a kártyavár, ha szétdől,
reményük vesztve szólnak
egy másik mélyedésből.

Szemléltetés

Szú rág. Kis elhagyott szoba.
Egy ágy alatt hagyott cipő.
Lakkjára hull a tölgy pora.
A kézzelfogható idő.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 21-i számában.)