Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Egy-egy település jellemzőit gyakran foglalják jelmondatba írók, költők, újságírók, s ezek közül némelyik turisztikai vagy egyéb reklámcélokat is szolgálhat. Így lett Győr a vizek városa, Debrecen a kálvinista Róma vagy később a virágok városa, Sopron a leghűségesebb város, Szombathely a nyugat kapuja, sőt a nyugat királynője, a királynék városa pedig: Veszprém. (1994–2003. között az akkori ifjúsági minisztérium testülete évente kiválasztotta A nemzet sportvárosa kitüntető címre érdemes városokat Váctól Szombathelyig.)
Sátoraljaújhely és a hozzá tartozó Széphalom a következő okok miatt érdemelhette ki a magyar nyelv városa címet. Ha valaki kelet felől, a Bodrogköz felől közelíti meg Sátoraljaújhelyt, föltétlenül megragadja a piramisokra (sátrakra) emlékeztető Sátor-hegyek látványa. Nem lehet véletlen, hogy a helyet a honfoglalók rögtön kiszemelték maguknak. Egy régészeti leletekre alapozott történészi elképzelés szerint erről a tájról, a Bodrogközből szerveződött a honfoglalás, s ha ez így van, akkor a magyar nyelv Kárpát-medencei elterjesztése is.
Ennek a tájnak a nyelvjárása, az északkeleti nyelvjárás lett irodalmi és mai köznyelvünk alapja. Ezt nyilván a magyar kultúrára nagy hatást gyakorolt íróknak, költőknek köszönhetjük, de mindenekelőtt az e tájon született vizsolyi bibliának. Kazinczy Ferenc több szállal kötődik a régióhoz. A főiskolának számító sárospataki kollégium tanulója volt. A Martinovics-összeesküvés kapcsán Alsóregmecről hurcolták el hat és fél éves fogságba. Kiszabadulása után az általa Széphalomnak nevezett Kisbányácskán rendezkedett be. 1806-tól haláláig, 1831-ig 25 éven át széphalmi kúriájából szervezte a nagyhatású, és más népeknek-nyelveknek is mintául szolgáló klasszikus nyelvújítást. Közben Sátoraljaújhely levéltárában dolgozott. Kazinczy sírja nemzeti zarándokhely lett, ezzel előbb spontán, majd szervezett módon elindult a Kazinczy-kultusz. 1859-ben országszerte megünnepelték születésének 100. évfordulóját. Az egykori háza helyén álló emlékcsarnok 1876-tól fogad látogatókat. 1882-ben a Magyar Tudományos Akadémia javaslatára Széphalom emlékünnep helyszíne lett, ahol jutalomdíjakat adnak át „a nagy példakép követésére, hazafiúi erényekre, a nemzeti nyelv tiszteletére és művelésére”. Az írói névadás szép példája, hogy 1886-ban hivatalosan is a Kazinczy által adott Széphalom lett Kisbányácska neve. 1973-tól Sátoraljaújhely a középiskolásoknak szóló Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny színhelye. A díjakat Széphalomban, az emlékcsarnoknál adják át. 2007-ben A nyelv legfőbb kincsünk, 2015-ben A nemzeti szeretet kapcsa címmel Kováts Dániel szerkesztésében jelent meg a versenyeket bemutató kötet. 1984-ben Sátoraljaújhelyen létrejött a Kazinczy Ferenc Múzeum. 2008-ban Széphalomban megnyílt A Magyar Nyelv Múzeuma. A két múzeum néhány évvel később a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézménye lett. 1985-ben megalakult Kazinczy-kultuszt ápoló Kazinczy Társaság. Jeles vezetői, Kováts Dániel és Fehér József irodalom- és közösségszervező munkájuk mellett folytatták Kazinczy örökségét, írásokban és könyvekben népszerűsítették a nyelvújítást, és teret adtak a modern nyelvművelésnek, és újra a magyar kultúra egyik fontos védvárává tették Sátoraljaújhelyt.
Sátoraljaújhelyen tartotta első szónoklatát Kossuth Lajos. Innen indult gróf Andrássy Gyula miniszterelnök politikai pályája. Sátoraljaújhegy 1950-ig Zemplén vármegye székhelye volt. Máig az összevont Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik kiemelkedő kulturális, oktatási és turistavonzó központja. Sátoraljaújhely valóságos iskolaváros: több általános és középiskolája van. A múzeumok mellett itt található a fővárosi színházakkal is vetekedő Latabár Árpád Színház.
A 19. században kezdődött Kazinczy-kultusz különösen az elmúlt fél évszázadban fejlődött ki. Az ötven éve, tehát 1973-tól megrendezett Édes anyanyelvünk nyelvhasználati versenyeken több ezer diák vett részt, rendszeresen megjelentek előadóként, zsűritagként a magyar nyelvművelés jeles személyiségei (Bencédy József, Deme László, Lőrincze Lajos, Szathmári István, Wacha Imre). Valószínűleg Sátoraljaújhely az a város, ahol a legtöbb magyar nyelvész megfordult.
Sátoraljaújhelyen a rendszerváltozás után helyi értelmiségiek felújították a trianoni tragédiára emlékező Magyar kálváriát. Az utóbbi években Ringer István régész vezetésével feltárták és a turisták számára megtekinthetővé tették a középkori sátoraljaújhelyi várat. Az országban egyedülálló látványosságként a helyi kalandparkban libegő, bobpálya, két Sátor-hegy között feszülő kötélen egyéni átcsúszás vagy üvegkabinos kötélpályán való utazás lehetséges. De már épül két hegy között egy gyalogos üveghíd is. És itt található a Rákóczi Szövetség modern rendezvényközpontja, ifjúsági tábora is.
A Kazinczy-kultusz révén Sátoraljaújhely és Széphalom neve a magyar nyelvújítás, nyelvművelés szimbólumává vált. A magyar művelődéstörténet, nyelvtörténet egyik leglátogatottabb helyszíne Sátoraljaújhely és Széphalom, így tehát méltán és méltón viselheti mostantól A magyar nyelv városa címet.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.