Szélyes-Pál Dániel: Műhelyemben – versek

2023. június 22., 21:37
Nemes László: Önarckép III. (akril, 40 × 30 cm, 2005)

Műhelyemben

Portrékat mintázok a szélnek,
műhelyemben folyton szárad az agyag.
Megvárom míg elöregedik a bőr,
majd utána viszem fel feszes vonásait.
Elmállik, felvázolom a csontszerkezeteket,
kihal a test, a lelket gondolom tovább.

Apró kis eltérés van a női és férfi csontvázak között,
kihallatszik a metaforából az identitás dühe.
Egyedül maradok, nem porolom le,
mosom meg szerszámaim,
balzsamozva az időket.

Majd kiöntöm, várom,
hogy az oxigén adjon megkövült formát.
Megmerevednek vonásai, az agyag elengedi magát.
Majd kivájják a testből, visszadobják a többiek közé.

Szétfeszül a replika és a valós közötti rés, szálai kifoszlanak.
Kiállítom szobrom a terem közepére, vasporból bőrszínt keverve neki.
Az ecsetvonásokat beissza a nap.
Mintha lelket formálnék, úgy szivárognak
át az emlékek, majd a kritikus ponton zsugorodni kezd.

 

Nyugalom
Feladatom boldog verset írni


Nap süt rájuk, majd elvegyülnek.
Hasonló stációk követik egymást.
Állnak ott, gyógyító melegben,
nem gondolnak éjjeli fagyokra.
Kopni kezdenek, csámpásak már.
Márványra hasonlítanak csonkjaik.
Teljesen statikusan állnak ott,
boldogan várják a halált.