Szilágyi Ferenc Hubart: Nyugtalan tüzek és más versek

Nyugtalan tüzek

Kerestem én a jót, amint lehet –
reméltem illatod s a csábos ihletet.
E száj virága múzsa rúzsa lesz,
de jaj nekem, ha szívem gúzsa ez.

Ma színt kapott a nappal és az est,
finom kezével így a gésa fest.
Cseresznyeágra száll az éjmadár,
puhán becézve réti széna vár.

A földi árnyak méla templomok,
csupán a szív, no és a szem lobog,
akár az őszi nyugtalan tüzek –
szerelmem, ó, törékeny, szép üveg.

 
Felhívás keringőre

A vágy mögül szemem reád tekint,
igézni kész e férfias mosoly
– ne bánd, ha majd a Fennvaló megint –,
a karjaimba múzsaként omolj!

Varázsszered leheld, az illatod,
remélve lepkelétem hímporát;
poétaszívem ritmusát kapod:
pörögni hív ma kerge cimborád.

Forogj velem, keringj, ha jólesik,
amíg miénk e tánc, a vén terem,
az óhajunk az angyalok lesik,
nekünk zenél a csend az éteren.

Mit ér a szó, az ajkad csókra add,
szelíd legyen, de az se baj, ha vad!

Együtt az úton

Ha biztatón szemembe nézel,
vagy ajkad esti hamva mézel,
tudom, tiéd vagyok.

Bilincsbe vert örökre vágyad,
a csend szerelme vet ma ágyat
– a szó sután gagyog.

Egy életünk van, egy halálunk,
a számadásig eltalálunk,
bár útjaink nagyok.

A sors elől zihálva, szökve
sosem kapaszkodunk a rögbe,
letérni sincs okunk.

Pokol tüzére fagy ropogtat?
Amíg e tánc repülni oktat,
tovább segít a svung.

Felérve így a csillagokba,
karodba bújva, nem vacogva
csodákról álmodunk.

Lidérces álom

Egy álomkép gyötört, hogy engem úgy szeretsz,
a rút pokolnak kénköves tüzére vetsz.
A testem élve ég napalmi hőfokon,
a kínnak szírmait virágzó lángokon.

A jámbor égi had nem érzi fent e kínt,
a stáb unatkozik, reám le sem tekint,
hogy itt a lelkem tépi szét a fájdalom,
az Úr pipára gyújt, amíg zokog dalom.

Kegyét remélve, kérem: Ó, Uram, segíts!
A lángoló sebekre új tüzet ne szíts!
Borús szemembe néz, a gondom érzi át,
elfújja sóhajom, s egy slukkra nyújt pipát.

Karomba vonlak én az ébredés után,
hiszen tudom, lidérces álom volt csupán.
Nem érdekel tovább, a vég mikor jön el,
ha itt vagy énvelem, s karod viszontölel.