Szilágyi Ferenc Hubart

Őszi versek

A dér kiült a korhadó avarra,
fölötte szél, alatta hangyaboly,
s a veszte hangtalan suhan ma arra,
lecsap reá a vén fülesbagoly.

Szilágyi Ferenc Hubart

Rendhagyó ajándék – versek

Nevemet nem őrzi márvány,
nemes ércből cifra kereszt,
nincs, aki egy papírsárkány
üdvéért szent könnyet ereszt.

Szilágyi Ferenc Hubart

Esőcsepp a pókfonálon és más versek

A szél süvít, kemény a pad,
lapátra hát, öreg betyár!
A sár piócaként tapad,
s a csábutak szirénje vár.

Szilágyi Ferenc Hubart

Fűzfasípon – versek

A vágyam pókfonálon elvezetne,
hogy rátaláljak röpke perc alatt
tüzes nyaramra, végleg elveszettre,
ha már kacagva tőlem elszaladt.

Szilágyi Ferenc Hubart

Magamra hagytál – versek

A lélek dalban ünnepel,
a szív is ritmizál, dobog;
az árnyak akkor tűnnek el,
ha szárnyra kelnek holt sorok.

Szilágyi Ferenc Hubart

A kétely árnya - versek

Kihunyt a régi tűz, az éj ködöt szitál,
dereng a lámpafény, sötét a macskakő;
köhint a kósza szél, a fák között zihál.
Parányi most a lét, de árnya nagyra nő.
A hitre szűk e test? Avagy felold a tér?

Szilágyi Ferenc Hubart

Lakoma és más versek

Ott hintó lesz e hintaszék,
vagy szarvas húzta szán,
s repül az éji tintaég
tejút-fehér haván.

Szilágyi Ferenc Hubart

Novemberi álom és más versek

A parti álmok vén kövére ültem,
a gond gyötört. Az őszi lég hideg,
vacogtam is, de ajkam áthevülten
se kellett már a csókra senkinek.
Kigyúlt a hold, a füstös égi fáklya,
borongtam én, a föld bukott diákja.

Szilágyi Ferenc Hubart

Erdei ádvent

Száz zsák gyémánt lesz a bére,
hull majd sok-sok hódara,
ezüst vértben áll estére
a domb erdős oldala.

Kristálycukor lesz a fákon,
feldíszíti egy kobold,
és a csúcsi fenyőágon
ott tündököl majd a hold.

Szilágyi Ferenc Hubart

Versek

Perzsel a nap, forr a folyó,
estefelé fénye lazúr.
Alszik a ponty és az am(o)ur,
csendes e vén kugligolyó.

Szilágyi Ferenc Hubart

Hórihorog – gyerekversek

A kullancs a kutyák között kullogott,
míg boldoggá tett egy balga buldogot.
Kutyahűség? Abban biza kétkedett,
így ő hagyta faképnél a vén ebet.

Álmában sem gondolt már a lagzira,
átköltözött hát inkább a gazdira.
Nem kell többé éheznie, fáznia,
kullancsnak is lehet egyszer mázlija!

Szilágyi Ferenc Hubart

Versek

Imádat ez vagy gyűlölet?
Örökké éltet és ölet.

Titkom pokolba rejteném,
de mennybe küldöm, sejtem én.

Szilágyi Ferenc Hubart

Nyári gyerekversek

Fütyül a szél, böjti kánon
zúg az égi óceánon,
belekap a vitorlába,
madár sem ér a nyomába.

Szilágyi Ferenc Hubart

Versek

Nosza, kapd be: mézesmadzag!
Nem úszod meg, hidd el, te se!
Hogy ne nyomozz, elaltatnak,
ehhez kell a balga mese!

Szilágyi Ferenc Hubart

Versek

Szegény, bolondos, Cristoforo fattya, én,
hajóm Kelet felé ma is Nyugatra tart,
s remélek még csodát, hogy révbe ér a vén…
De bősz habok prédája lett a Móka-part!

Szilágyi Ferenc Hubart

Versek

Hisz szívalakja volt a parti kőnek,
folyó-csiszolta (rajta még a nedve);
a kőszirének édes álmot szőnek,
de megrepednek kőfiút epedve.

Szilágyi Ferenc Hubart

Ébredj, magyar!

Rögét de sok garázda had tiporta,

habár vigyázta szikla, várfalak –

Kárpát-hazánk, Te nagy, családi porta,

vigasztalan szívembe zártalak.

Szilágyi Ferenc Hubart

Versek

Holdleány-kedvesem

vissza mint szent tekint,

bűvöl és bájolog,

pőre szép melle kint.