Szőcs Géza: Istenkép, avagy a jelen mint a múlt és jövő közti szerződés tárgya

2020. augusztus 21., 09:09
Tenk László: Jön, jön... R. Tagore emlékére (olaj, tempera, farostlemez, 80 × 90 cm, 2011)

Mert minden, ami van, valahogyan csírája annak,

ami belőle lesz. IV. 36.

 

Aki a jelent látja, az mindent látott, ami csak vala-

ha volt, vagy valaha lesz. VI. 37.

 

Marcus Aurelius Elmélkedései

 

Mihozzánk álruhában

hisz nagykabátja nincsen

eljár egy titkos vendég

és az a vendég Isten.

 

Arcmása úgy világít,

mint víz alatti emlék:

képmásunk Istené volt,

Isten volt az a vendég.

*

Ránk néz a jövő, fölteszi

szemüvegét, a tényeket.

 

Levelet ír a múlt nekünk

s mint jelbeszédet, fényeket:

 

kutatja múlt idők vizét

s a jövőt is a képzelet.

 

Elküld a múlt a víz alól

hitlevélként egy éneket.

 

Ránk néz a jövő, fölteszi

szemüvegét, a tényeket.

*

Megsokszorozza arcát az Úr:

Képmásom, beszélj magyarul!

 

S a felhők és az ég alól

Isten magyar népmása szól.

 

Tiéd az ország, mond az Úr

és azt gondolja szótlanul:

 

Mindez övék és mindez ők.

A polgárháborúk s a nők

s a szentmisék s a szemfedők,

 

ők az Isten új ismerőse,

ők a Holnap

s a Holnap hőse;

 

mindez övé, a nemzeté,

mindez övé és mindez ő,

 

egy rendező; s a rendező-

pályaudvarra érkező

mozdony s a mozdony-

vezető

 

és folytatódó sorsa ő

minden lányában és fiában

és a 6:3 Angliában –

 

rikkancs rikolt a Délinél,

Magyar Nemzet és Daily Mail;

 

egymást váltják az ezredek,

lyukas zászlókat fúj a szél;

 

mindez övék és mindez ők,

a felhők és a felkelők

 

és a kopár szik sarja ők.

 

Virrasztok én és őrzöm őket

míg tízezer év eltelik

hisz énnekem ez annyi csak

mint hajnaltájtól reggelig.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. október 20-i számában)