Szőcs Géza: Versek Kolozsvárról

2020. június 10., 10:08

Búzás és Marschalko – Jánosi Andrea illusztrációja Carbonaro Ha polip szuszog Kolozsvárott című könyvéből

A visszatérés

Ahonnan tekintetét elviszi:

mint ollóval metszett patyolat

elvágott függönyként zuhan le

járdára roggyan a vakolat

s alóla magasba riadnak

a Falfestés Alatti Madarak.

Ím vasló hever az utcán négy lába égnek mered.

Megy tovább: amerre elhalad

kóc sercen bent a tükrökön

s Szent Elmô tüze játszogat

ugrál a csipkebokrokon

nyelvecskék csiklandják belülről

a megskalpolt vörös házakat.

Kiér a térre ahol széthasadt

vasszobor fekszik hallgatag hanyatt

bezúzott arcában két bogyó úgy remeg

mint forró vaslapon hideg eperszemek!

talpa érzi, a teret benőtte rég a Fű.

Ott áll a városban egyedül

valaki gégéjén kaparász

arcán felborult fűmosoly

begörbült ujjal hegedül

koponyatornácára dér zuhog

kinőnek rajta agyar-jégcsapok

érzi lábát benőtte már a Fű

s arcában két kavics úgy ragyog

mint forró vaslapon hideg eperszemek.

Kolozsvári horror

Egy novemberi éjszakán, házkutatástól tartva,

a folyóba dobtam egy magnószalagot. A te hangod

volt rajta; hiszen tudod, melyik szalag lehetett ez.

Azontúl még jó ideig, valahányszor átmentem azon

a Szamos-hídon, mindig téged hallottalak a vízből.

Marcus Flaminius Rufus Kolozsvárott

A Helénához címzett kocsma padján

Így szóltak: „...ez már pár száz éve vót.”

A bolygó hollandus beszédét hallja

a hollandust s a bolyongó zsidót.

„Amott a sarkon túl Priamosz háza

és itt a téren állt a deszka-ló...”

Az idegen meg így felel tűnődve:

Ne játsszunk déjà vut,

ez nem való.

Az idegen meg egyre nézelődik.

Ő Marcus úr, Homérosz Rufus úr.

Inkognitóban járkál városunkban

de halha-

halha-

halhatatlanul.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. augusztus 18-i számában)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.