Szögi Klaudia: Versek

2020. szeptember 13., 07:48
Csáki Róbert: Kijárat (olaj, vászon, 35 × 45 cm, 2014)

folyosók

a fejemben folyosók vannak
végtelenek és szürkék
tompa és meleg a fény
mind egyforma
ez megnyugtató
ha ki akarok jutni
elképzelek egy ajtót
a folyosók megszűnnek
az emberek kérdezgetik
jól vagyok-e
azt mondom elbambultam
nekik nincsenek folyosóik
labirintus egyetlen iránnyal
a falak egyre biztosabbak
néha meg tudom érinteni őket
hullámzik alattam a talaj
az arcok a falba olvadnak
a folyosón vagyok
nem akarok itt lenni
a képzelt ajtó nem nyílik.

közelebb

szerette a balkonról
figyelni az utcát
a városházáig ellátott
kinyújtotta felé a karját
azt képzelte megsimogatja
a kékeszöld cserepeket
lent az utcán
az emberek boldogok voltak
boldogan jelentéktelenek
nem tudta milyen
jelentéktelennek lenni
mindenki azt mondta neki
hogy ő nem az
néha lehajolt hogy
közelebb legyen hozzájuk
csípőjén érezte a vaskorlátot
szorította hogy maradjon
játszott vele a beton
közelebb hozta az embereket
utána eltávolodott
ettől mindig elszédült
a szomszéd kisfiú utánozta
kihajolt és lógott
az anyja berángatta
a hülyegyerek le akar esni
egyre jobb volt szédülni
tetszett neki a beton
néha majdnem megérintette
az embereket
de azok eltávolodtak
kapaszkodni is elfelejtett
és nagyon várta
mikor fog leesni.

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában)