Szögi Klaudia: Versek

2020. december 05., 02:00
Gulácsy Lajos: Kompozíció (1910-es évek második fele) - Forrás: Wikimedia Commons

lebegés

hagyj még egy kicsit úszni
a hajam fekete felhőket von körém
nem érzem ahogy kihűl a víz
csak a kezeidet
minden este kiszedsz
és az ágyba teszel
de nem fekszel mellém
és nem nézel rám
az ablakot nézed
a szürke függönyt
amire ráült
az a gyilkos füst
akkor éjjel
miért tartottuk meg
kék virágok közt fekszem
sárgák és dohosak
elloptam őket a szobából
ahova nem mehet be senki
a régi házban
a padlásra nem vezetett létra


éjszakánként néha
a barna bőrfotelben alszol
melletted a piszkavas
mindennek füstszaga van a házban
a víz megvéd tőle


finoman nyikorog a padló
pattog a kályha ahogy kihűl
kezembe veszem a piszkavasat és
megnyitom a csapot.

 

vándor
még számolom a napokat
a piros ikszek kaparják a torkom
minden este nevetnek rajtam
amikor kihányom őket
egyre több lesz belőlük
vitustáncot járnak
a fehér csempéken
biztos te küldted őket
szórakoztassanak egy kicsit


vonatról le és vonatra fel
honnan jössz és hova tartozol
hol lehet találni friss kenyeret
hol viselnek bordó ruhát a lányok
mindennap más színű szövetet simogatsz
más illatot lélegzel be
másnak a pénztárcájából lopsz
ez jár neked
kedves vagy


minden leveled azzal kezded
szia édesem
a betűk furcsán balra görbülnek
felolvasom a levelet az ikszeknek
és néhány órára eltűnnek


ikszek helyett köveket hányok
összetörik a fehér cserepeket
hol viselnek fehér ruhát a lányok
azt már tudod
hova nem mehetsz.

 

hidegebb
már hidegebb volt éjszaka
előkerültek a paplanok
és a szokásos félelem
hogy az erős szél éjszaka
kivágja az ajtót
és beszaladnak az egerek
már hidegebbek voltak a nappalok
sál és kabát nélkül
nem engedtél elmenni
nem kaphatok tüdőgyulladást
mert gyenge vagyok
délután kijártál az erdőbe rőzsét szedni
talicskán hazahordtad
kitisztítottad a kályhát
rongyokat az ablakszárnyak közé
és nyugodtan vártad
hogy eljöjjön a tél.

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. november 21-i számában)