Ștefan Manasia: Ars amandi – versek

2022. november 05., 10:45
Fekti Vera: Kék táj (akvarell, papír, 50 × 60 cm, 2019)

Ars amandi

Hőség van. Szinte tűrhetetlen.
Kimostam a színes ruhaneműt.
A tengerimalacok az erkélyen
Szutykos a bundájuk. Ma sem tudom
Rávenni magam hogy bevigyem őket.
Két doboz indiai füstölőpálcika
Megesküdtem hogy nem égetem el.
És úgy birizgálja agyam a rémálom
Mint a hajszálak hegye.
A romantikus kutyákat olvasom,
Újraolvastam Lorcát.
Elaludtam.
A telefon ébresztett fel
De nem te hívtál.

 

A csoda
(Miracolul)

A vörös levelek
tartják magukat az üvegpohárban –

angyalok a nevüket
nem tudom.

Elszórom a holt költő könyvének
lapjai között

akinek a nevéről – ígérem –
leszokom.

Egy kevés víz
(úgy csillog mint a vodka)

és a kínzásuk már vonzónak
tűnik nekem.

A buszból megmutattam
Esterának

azt a vörös fát amely mintha
Kim-Ki-duk évszakos filmjéből lenne.

Tartottam attól
hogy közben a sofőr rátapos a gázra

ő pedig elveszíti per siempre
a csodát.

 

Költemény
(Poem)

Hawaii úszó vagyok. Horgász, akit
A történések, vitorláshalak és áramlatok vonzanak.
Az óceán meleg, órákig, sőt napokig lebeghetek benne
Fulladás nélkül. És anélkül, hogy visszavágynék.
Hogy szigonyom a hullámzó ormokba vágjam.
Mögöttem a dobok, a füst, egy sertéskirály
totemeknek vélt nejei. Előttem a tengeri sztráda,
A bolygó cseppfolyós hártyája. Lelkemben nem
Lakozik gyötrelem – csak szerelem, ukulele-dallam.
Energiatermelő indák. Horgász vagyok. Az istennő
Kifacsarja a szőlőszemet – én leroskadok
A bársonyos magmaszigeten: a melled, Irina,
Messziről indult utazás végén.

 

Szonda Szabolcs fordításai

A versek a szerző Cerul senin (A felhőtlen ég – Editura Charmides, Beszterce, 2015) és Gustul cireșelor (A cseresznye íze – Editura Charmides, Beszterce, 2017) című köteteiből származnak.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)