Tőzsér Árpád: Mária Terézia a halálos ágyán (egykori nászágyukon) fekve mereng

2023. május 25., 09:29

Csáki Róbert: Kijárat (olaj, vászon, 35 × 45 cm, 2014)

Az idő valami mélységes mély kútban
méláz. Nem loccsan, ha a négy tornyá-
val lefelé fordított királyi vár képe be-
léhanyatlik. Feltornyozott hajamon a
korona a forrást éri. A történelem fölé
lengő kútostor végén itt favödör lóg,
benne csupaizom mének habzó pofá-
ja, a fogak strajfája mögött vad nyiho-
gás. A Duna vályújából harmincöte-
zer huszár itat. Harmincötezer daliás
férfi és lova, mert lásd, Ferencem, a
királyi trón akkor is csak férfiakban s
lovakban tud gondolkodni, ha nő ül
rajta. Pedig az anyagi világ polifóniá-
ját s változásait inkább a női test ismét-
li meg kicsiben, a férfi s a történelem
mindennek más, az anyagtól és az a-
nyáktól idegen jelentéseket ad. (De
lehet, hogy tévedek, olyan jó néha té-
vedni, s győzni hagyni az idegen je-
lentést.) Heliogabalus, római császár
anno, férfi létére, két vaginát nyitta-
tott magán orvosaival. Bár nyittattam
volna a meglévőhöz én is legalább
még egyet magamon, hogy teleszül-
hettem volna Európát daufineinkkel.
Rajtad, mindenben tudós Ferencem,
férjem, nem múlott volna, nem úgy,
mint a vőnkön, azon az ártányképű
franc Lajoson, aki a szerencsétlen An-
tóniánkat máig nem volt képes trónö-
rökössel szerencséltetni. Ezen az á-
gyon, amelyen most immár haldok-
lom, Jóistenem a megmondhatója (ki
életemben nő létemre királyi trónusra
ültetett), hogy oly eredményes szerel-
mi csatáink fő értelme mindig az ég-
től eredő hatalmunk (rendelés szerin-
ti) továbbadása volt, s nem a kéjelgés.
S hogy a lovakat szerettem?! De még
mennyire! Gyermekkoromban a latin
mellett a lovaglás volt a kedvenc tan-
tárgyam, és azóta sem szűnök meg
csodálni ezeket a hatalmas, szárnyat-
lan madarakat. Képeim közül is azok
a legkedvesebbek, amelyeken lovon
ülök: ott a lovak történelmi jelentősé-
ge leginkább nyilvánvaló. – Megyek
utánad, Ferencem, halottaskocsimat
tíz pár fekete mén fogja húzni. Téged
én gyászollak és híres érem- és ás-
ványgyűjteményed, engem elég, ha
az alattvalóim boldogulására szerzett
rendeleteim, és – lovaim megsiratnak.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)

Zelenka Brigitta

A konyha és más versek

2023. augusztus 28., hétfő

Már nem akarok boldog lenni,
nagybetűsen, hogy zengi a dal,
a vágyak is mind őszbe hulltak,
nem lelkesít már diadal.

Jóna Dávid

A színek itt vannak és más versek

2023. augusztus 26., szombat

Abszintzöld a tavasz, dinnyepiros a pipacs,
csibesárga a csipkefehér kád szélén a szivacs,
Csontváry-kék a busz, szénasárga villamos,
színezett a világ, szinte virágillatos.

Schwalm Zoltán

Három vers a 90 éve elhunyt Krúdy Gyulához

2023. augusztus 24., csütörtök

A vígasságok teljéből indult az utazó,
az ég kupolája madárszárnyat vont fölé,
magány várta és egy csörgedező forrás,
úgy érezte, ő sem más, csak szerencsétlen flótás,
aki elveszett, kit árbóckosarából kiejtett a remény,
(aki) volt gazdag, és volt szegény.

Pintea László

Csodára várva

2023. augusztus 23., szerda

Azon a nyáron a nagybátyám betegsége foglalkoztatott, játék közben is sérülése okain, a tragikus esemény mozzanatain elmélkedtem. Furcsa álom kuszaságával követték egymást a feltételezések, zavaromban képtelen voltam eldönteni, hogy a képzelt világ vagy a valóság tűnik hitelesebbnek.

Dr. Balázs Géza

Nyelvünkben a Tisza

2023. augusztus 23., szerda

A mi Tiszánk nyelvünkben és irodalmunkban él igazán. A mi Tiszánk ugyanis a legtöbbet megénekelt folyó. Leginkább Petőfi Sándor A Tisza című verse kapcsán ismerjük. Ámde Juhász Gyula A Tisza című párbeszédes versében a Tisza összes, ellentétes tulajdonsága megjelenik.