Vagyok világ boldog boldogtalanja,
szakadt ruhám király szabója varrta,
meleg vidék barangolása álltat,
mesék, regék tanítnak: van kijárat.
Harangom kék szavára épült vár is,
rigók dalából jeges katedrális,
hová belépni nem ad senki kezet,
s kilépni nem lesz fonál-emlékezet.
Szerelmem nyíl: repül, repül, repül,
a célra nem vidítja bájital,
születne földre, izzik, szenderül.
Tücsök vonója éle táncba csal,
suhan a sás lengő bokám körül,
tavam tükrében holdra kap a hal.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)
Azon a nyáron a nagybátyám betegsége foglalkoztatott, játék közben is sérülése okain, a tragikus esemény mozzanatain elmélkedtem. Furcsa álom kuszaságával követték egymást a feltételezések, zavaromban képtelen voltam eldönteni, hogy a képzelt világ vagy a valóság tűnik hitelesebbnek.
A mi Tiszánk nyelvünkben és irodalmunkban él igazán. A mi Tiszánk ugyanis a legtöbbet megénekelt folyó. Leginkább Petőfi Sándor A Tisza című verse kapcsán ismerjük. Ámde Juhász Gyula A Tisza című párbeszédes versében a Tisza összes, ellentétes tulajdonsága megjelenik.