Vári Csaba: Versek

2020. augusztus 06., 07:12
Kádár Tibor: A még üres Golgota (190 × 120 cm)

Hét intés

Erdélyi Tündének

 

A múltat hagyd szerte-szépen.

Az ég nem remények zálogháza.

Szakadatlan szembenézés a való,

hogy rájöjj mindennek okára.

 

Ember vagy, és ez a nevetséged,

ezt kell elbírnod, és ami ezzel adatott.

Semmire nem lehet mentséged,

csak állva maradva tűrni a napot.

 

Ne hidd fontosabbnak magad,

mint maga az, amit éppen végzel,

és ne csak két kézzel, két vállal,

de ami közte van, ama egésszel.

 

Ülj közelebb önmagadhoz,

ne félj, nem olyan félelmetes.

Mint ahogy éltél és öleltél.

Mögötted már a csönd neszez.

 

Megannyi titkot megfejtettél,

s az üresség most reád tátog,

feltéptél ajtót, ablakot, ahogy estél,

és ott lent már az Isten állott.

 

Vonulj vissza, ne légy haszontalan,

mint saját hasztalan bánatodban, régen,

te várva-vert, véletlen vétkező,

ki csalatkoztál önmagad szívében,

 

vond vissza magad, légy észrevétlen,

a szíved úgyis szólít, ha van,

ha pedig cinkos, hiába írtam

le egy sort is, becsapva magam.

 

Néma menet

Egymás szívébe vágyunk,

ahová a legnehezebb.

 

Egymás szívébe vágunk,

és mi magunk leszünk a seb.

 

Egymás szíve a vályúnk.

Egyre revesebb.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)