Minden versemben kicsit meghalok
(...) minden versemben kicsit meghalok
mint szeretkezés utáni űri csöndben
ellobbant csókok tájfun-évadán
árnyéktalan riató kegyelemben
minden versemben kicsit meghalok (...)
(...) riherongy őszben gyászgyertyadalárda
halottaknapi kínkeservesek
krizantémkórus vijjogó jajára
válik meg korpuszától dűlt kereszt
riherongy őszben gyász gyertyadalárda (...)
(...) alaktalan-testtelen áttűnések
szűrt fény fátylán ismétlődőn ki-be
felcicomáz az évszak ájulása
hullt szirmok ékes rendjeleibe
alaktalan-testtelen áttűnések (...)
(...) ősz íve pattan túlontúl feszítve
a szőlősben még zúg a karnevál
vásári maszkok rejtik szép orcánkat
míg merénylett világunk rendbeáll
ősz íve pattan túlontúl feszítve (...)
(...) minden versemben kicsit meghalok
ki vezényli ez ősz-agóniát
a hullás-múlás sorsszimfóniáját
ezt a megszelídített orgiát
minden versemben kicsit meghalok (…)
(A múlás karneválja, Mentor Kiadó, 1999)
A láthatatlan versek
hány vers lapul a szó- és sorközökben
hány le nem írt és ki nem nyomtatott
látszatsenkiföldjein a lapoknak
a nincs de van holdudvarként ragyog
a láthatatlan versek garmadája
mi lesz ha egyszer – rettegj! – szólni kél
s nem kell hozzájuk aláírt pöcsétes
érvényes láthatási engedély
addig is kedves tanulom a csöndjük
fejteni fenekszem rejtelmeik
s egy napon tán majd fölmondom fennhangon
a világ összes fehér verseit
(Ezer énekből vérzem, Médium Kiadó, 1995)
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2018. augusztusi számában)