Zalaba Zsuzsa: Anzix és más versek

2023. augusztus 15., 08:44
Boros György: Táj kékben parcellákkal (akril)

Anzix

Izzó amulett a táncukat lejtő dervisek övében,
Prométheusz keze súrolja a Holdat.
Az éjszaka elrebegi imáit,
kő se mozdul.

Vándor talpán patkó és szögek,
tenyerén sorsvonal,
lélekszövet.
Az örök visszhang visszavonható?
Örökös ébredés, ha megtudod.

 

Érkezések

Penge élű magányban,
huhogó csendben fehér bárányok keringenek.
Életed bársonyán kutyád pórázába kapaszkodsz,
egymást véditek, szökelltek rétek fölött,
elhagyva várost, nyűgöket.
A mosóteknőből patyolattiszta ingek másznak elő,
múlt és elár(v)ultság érzet levedli magát,
nem az árvákra vár a harakiri,
hanem a fölénk nőtt árnyékainkra.

Ugyanabba a földbe kerül a mag,
ahová a megfáradt vándorok.
Az egyik szárba szökken,
a másikat bekebelezik a csillagok.
Míg te végigsimítasz a friss hajtásokon,
addig izzó fénypor teremt
a semmi hátán búzaföldeket.

 

Időtlenül

Zöld szeme a kutat nézi.
Kék szeme a sírokat.
Akár a kövek a mozsárban,
elferdítik a hangokat.

A vak már tudja jól,
zsákutcában csak ő lakik.
A sorsmadár nem ismeri ezt,
a vak vállára szirmot hint.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)