Zalaba Zsuzsa
Ködruha
Ködruhámat levetem,
téltakaróm temetem.
Iránytűm, kövess!
Vízpermettel szállok,
szemedben meghálok.
Iránytűm, kövess!
Szitáló csendjeink,
némán kúszó hangjegyeink.
Iránytűm, kövess!
Mestermű
A jég hamarabb vízzé válik,
mint hogy a harcos
lekaszabolja a csillagokat.
A nő kiszedegeti talpából
a tüskéket, és tűzre dobja.
Aki a sakktáblákat készíti,
a királyt is figurának hívja.
Éhező lélek
A fény labirintusában vesztegel.
Apám szerint SzőlőSzemek
mézédes titkát rejti a kehely.
A látható a láthatatlannal
szomját oltja.
A láthatatlan a láthatóval
nem lakik jól.
Vattacukor
A gyermeket elnyeli a sár,
a fény, a fájdalom és a közöny.
A gyermek gyöngyöt hint
bársonyra, jégre.
Nincs kegyelem. Csak vattacukor.
Amikor a gyermek felnő,
és igazán gyermek lesz,
a sárból kunyhót,
a fájdalomból csendet teremt.
És vár. Békességben.
A közönyt
teleragyogják a csillagok.
Téli tanka
betöltöm az űrt
s az űr betölt engem
(j)égmorzsavarázs
szívparázs olvassz (j)eget
fűt s árva mindenséget
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)