Beckett
Magányos törésvonalak, fekete
menyegző az elhallgatás
tégláiban.
Ember súlya, meg-
roppan alatta az ág
És csönd csönd csönd
és csönd és csönd után a csönd
Várakozás
Hogy mikor zárult
be mögötte, arra már
nincs adat.
Megszokta az elhaladó
lépteket is.
Megáll, elindul, nem
nyit be soha, mégis
Poszt
A szív megállt. Már
csak a tenger hullámzik
bennem. A tenger
Madártörés
Nádszál az ember,
törékeny.
Hogyan tudsz aludni
ennyi fényben?
Párnádra mintha
leszállna
a törött madár. Vé-
res a szárnya,
vé-
res az árnya.
Eljött, és
ma veled hálna – át-
visz hajnalig
a halálba
Évforduló
A levegő szürke
lebegcséi között
feloldódik az előkeveredett hang.
Összenéznek, nem
tudják lefordítani
egymás tekintetét.
Elfordulnak,
tapéták lassú kiterjedésébe
vesznek bele, ahogy
sort sor alá, szomjasan
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. májusi számában)