Czegő Zoltán

Piszkálódások Tolnai Lajos ravatala mellett

Különös napok ezek itt április végén. Annyira vártuk a meleg jövetelét ebben a szánalmas vírusvilágban, hogy minden félórányi fényáradáskor kapkodunk kalap után a sok fagyos sapka helyett. A fény mindent átölel, s én mintha ennek az esztétikai elvnek a nyomán, a ragyogást erősítvén, foglalatoskodom Tolnai Lajos költővel, regényíróval: sajnálom is őt a maga teremtette sorsában, fényt is terelnék rá a sohamárban.

Czegő Zoltán

Cinegével, mérlegen

Egy cinege az átlátszó műanyag edényben, és alig látni a sűrű hóhullásban. Az a mélységesen magas ég sehol, féltenyérnyi – na jó, kisgyermektenyérnyi – pelyhek milliói mindenütt, az etetőedény tetején tízcentis réteg. Egek, szinte térdig ér már a hó! És egy cinke odabenn, én az ablakban két méterre tőle.

Czegő Zoltán

Versek

Már nem kölcsönkérés Az alku lejárt
Számadás parancs Én fegyvertelen
Havasokat sóhajt föl rab Európa
Már szánom Már a bűn van odalenn

Czegő Zoltán

Az ünnepi kórság

Röntgenre menet semmi szaggatásom nem volt, hogy vajon mi mindent fedeznek fel bennem, amit eddig titkoltam. Az embernek ne legyenek titkai egy fölkészült és központi irányítású országban.

Czegő Zoltán

Lehet-e még számunkra hely?

Beke Mihály András riasztó című esszékötete olyan hangulatot teremt, mintha fertőzött területre léptünk volna. Itt vagyunk Európában, ám már az első oldalon megállapítja: „mi tagadás, mi nem igazán szeretjük Európát. Úgy érezzük, mintha valahonnét idevetették volna ezt a földrészt Isten számába, elhagyottságra, hogy – hogy kifosztható legyen.”

Czegő Zoltán

Ha ez haza

– Inceu elvtárs, nekem Nyugaton semmiféle rokonom nincs.

Ő hímez, én meg hámozom az ügyemet. Zavartan, sietve elmondja, megkapom a szerkesztői fizetésemet a Megyei Művelődési és Szocialista Nevelési Bizottságnál, ahová átpakolnak…

– Hogyne, kedves Czegő elvtárs, magának Izraelben van a testvére és a család…

– De Inceu elvtárs, Izrael nem nyugaton, hanem délkeleten van!

Czegő Zoltán

Sommer ballada

A munkanélküli csak ritkán ünnepel.
Kalász-gondjait holdsarló vágja.
Karácsonykor van ingyen eledel.
Ilyenkor ima nő benne: – Úristen, hátha...!

Czegő Zoltán

Versek

Vajon miért zavar ez a rend itt?

Hiszen felét magam teremtettem.

A tudás hatalom – kiáltom lesiklóban.

S az én teremtőm szeme meg se rebben.

Czegő Zoltán

Holtversenyben két halál

Ó

melyikünk vétkezett annyit és akkorát

hogy ez a nyomorult ránk szánta önmagát?

Emberi arasszal mérni sem lehetett

és most itt tollász fésül veszteget

Czegő Zoltán

Versek

Fenn a Kárpátokban

jelzett utakon járt

unokám a hóban.

A nyoma máig ott van.