Rögvest belém cikázik Tamási Áron Rendes feltámadás című novellája, amelyben a halott székely és fi a úgy dönt, visszafordul a sírjába, mert ide feltámadni nem érdemes. Pedig valójában nem a Vén Európára, hanem az ifjonc Unióra neheztelünk.
Az olvasó bízik a szövegben, különösen az EU, Európa, Eufória fogalomcsalád megképzelése után. A félelem, a fóbia, Eu-fória szócsalád több derűt, mint nyugodalmat hint szanaszét. Ám egy percig sem érzem, hogy romok közé, ezer vagonnyi euró fölötti ítélkezésre, elásott és földarabolt országok érték- és értelmi ítéletére invitálna.
Beke Mihály András semmiből nem hagyja ki azt az Európát, mely egy-két nemzetközi szolgaszervezet(e) viselt dolgait figyelvén, jogában állónak tekinti véleményt, ítéletet mondani. Beke egyenest Szent Ágostonhoz megy a kérdéssel, mi az, hogy Európa. „Ha nem kérdik meg, tudom, de ha kérdik, fogalmam sincs.”
Nem kéjjel, hanem készséggel, pontosan elemzi az európai politikai állapotokat, szólaltat meg tudósokat – nem is csoda, hogy annyi az ütköző a pénzéhes békében, illetve az ütközetek mindennapjaiban. A magam recsegő székéből nézve a nagyszerű könyvet, el egészen Madách Az ember tragédiája nagyméretű vizsgálatáig, kiváló elemzések házának tartom. Éhező nemzetek, hataloméhes pénzoligarchák tülekednek, szerepelnek benne, kulturális omlatag világok dőlnek parancsszóra.
Saját bőrünkön kezdjük tapasztalni azt a rémálmot, amelyről eddig csak a történelemkönyvekben olvastunk: egy civilizáció hanyatlását, bukását – állapítja meg Beke. És pár sorral odébb: ezt az új középkort részben magunk, európaiak készítettük elő. És ekkor vág mellbe a következő fejezet címe: Mikor lesz szobra Ceaușescunak? Mintegy hatvan oldalnyi tanulmány, de nem tanulmányokból összeollózott ám, hanem személyes tapasztalat a magyargyűlölet tenyészkertjeiből. És egyként szól a kommunista vészharang magyarnak, szásznak, románnak… Nem a könnyű oldalán közelíti meg a kérdést a szerző, hiszen benne élt, alkotott, menekült védekezvén, és harcolt, ahogy győzte erővel a vállalt feladatot. Ebben a könyvében elmegy a kések előtti utolsó lépésig. A kötetben tucatjával szerepelnek a kommunista Románia vezéregyéniségei, némelyek annyi osztállyal, amennyi van a vonatnak is, írók és lefizetettek.
Mindenképpen és bármilyen közegben, közelségben meglep Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának Beke általi elemzése. Szakemberek számára is élmény, egyetemen, irodalmi szemináriumon is figyelmet érdemel.
A kötet utolsó része A megalkuvás esztétikája cím alatt a szerző naplójába is betekintést nyújt, egy mélyebb lélegzetre ad lehetőséget a súlyos tanulmányok után.
Beke Mihály András: „Nincsen számodra hely”. Válogatott esszék. Szerkesztette és az utószót írta Jánosi Zoltán. Rádiusz Könyvek, Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2020
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. januári számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.