Czegő Zoltán: Cinegével, mérlegen

2021. május 11., 06:48
Debreczeny Zoltán: Aranymadaram (akril, vászon, 70 × 50 cm, 2014)

Ami a bizonyos, az a tavasz. Még itt vannak a cinegéim, az etetőm jó nagy, henger alakú, alja és teteje, oldalai mind bejáratosak évek óta késő ősztől kora tavaszig, mert hát kemény a tél, pici a madár, s megél a madár az ember mellett. Csak... csak ez a bezúduló áprilisi havazás, ez érthetetlen. Szakad a hó. Ilyen sűrű hóhullást nem is láttam.
Egy cinege az átlátszó műanyag edényben, és alig látni a sűrű hóhullásban. Az a mélységesen magas ég sehol, féltenyérnyi – na jó, kisgyermektenyérnyi – pelyhek milliói mindenütt, az etetőedény tetején tízcentis réteg. Egek, szinte térdig ér már a hó! És egy cinke odabenn, én az ablakban két méterre tőle.
Mi lesz itt? Az etető három ajtaján befújta a szél a havat, az belepte a kétujjnyi magréteget. Mi lesz a cinkével, s mit tehetnék én, tőle két méterre, tehetetlenül? Nem mer kirepülni már órája onnan.
Kivegyem? Nem merem. Gyávaság? Kegyelem. Fél ő ott, én jobban félek idekinn, idebenn. Elgyávultam? Egyetemes hózivatar, tavasz! Ez a te fullánkod? Mit tehetek, tehetnék? Ennek fogalomképe: ítéletidő. Don-kanyar, Madarasi-Hargita. Erdély. A kis madár millimétereket mozdul reflexszerűen, ritmusban. Ez, ennyi a nyugalmam menedéke, hogy (úgy hiszem) kibírja, ha már ki sem látszik az etető hótárából.
És félek. Féltem őt. Meddig szakad végzetszerűen a hótakaró? Kinek a kezében az élete s az életem?
Becsukom az ablakot. Döntöttem. Nem halhatok meg, míg a cinege benn a menedékében, én meg szemben véle, óvatag félelemben, tehetetlenül.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)

Legfrissebb hírek
Legnézettebb
2021. június 17., 07:07