Czegő Zoltán: Versek

2022. január 25., 09:46
Orth István: Europé (olaj, rétegelt falemez, 63 × 80 cm)

Kézállásban

Neked ajánlom utolsó versemet
Ne te légy majd aki eltemet
Elsimítok mindent e világon
A görbe lelkeket mind kivágom


Hogy te ki voltál kit érdekelne
Stráfszekér fátyolfelhőre lehelve
Az út melyen búsan zötyög a való
Egy tollhegyen száguldó sánta ló


Tízévesen egyszer tipegtem két kézen
Ma csak így látom világom ha nézem
Akkor a visszás még nem volt meglepő
Ma sem jajgatva sír a temető


Isten ver meg legelébb s nem párttag
ha azt rebbentem vége a világnak
Hazug maszlagom lenne utolsó
amikor dalt kértem s jött egy koporsó

 

Európa földhányásain

Gyomorrezgések ellen
mit kéne bevennem.
Tudom az okát, kétségtelen.
Már ez is lehet a vesztem.


Azzal, hogy hosszú, hosszú napok óta
nem írtam semmit, nem keltek pánikot.
Cipelek homokzsákokat, csákányt, idióta.
Európa fölül átkot hárítok.


Jönnek többen, jönnének még többen,
de él ám a rendelettartó ostor suhogása.
Európa volt a mindenem. Meg se döbben,
noha látja, közös sírunkat ki ássa.


Ostromállapot. Nem én, ők kezdték.
Idelenn még a Gonosz is látja.
Zuhanásban kalimpálunk menekültként.
A középkor tartja arcát mosdatásra.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)