Czegő Zoltán: Kapu előtt kalapot!

2021. november 13., 11:17

Az emlékezés nemcsak takar, de takarít is. Mindkettőt jól kell végeznie, s akkor fontos dolgok nem, csak fölöslegesek tűnnek tova. Lőrincz György székely kortárs író késztet, lám, eme pszichológiai elmélkedésre, miután másodszor is elolvastam Isten köve című elbeszéléskötetét. Először tíz évvel ezelőtt, akkor még a Budapestről való visszaköltözésemmel voltam elfoglalva.

Az emlékezés nemcsak takar, de takarít is. Mindkettőt jól kell végeznie, s akkor fontos dolgok nem, csak fölöslegesek tűnnek tova. Lőrincz György székely kortárs író késztet, lám, eme pszichológiai elmélkedésre, miután másodszor is elolvastam Isten köve című elbeszéléskötetét. Először tíz évvel ezelőtt, akkor még a Budapestről való visszaköltözésemmel voltam elfoglalva.

A minden esti olvasási időt jó pár napig kisajátította Lőrincz György. Gondolom, nem én vagyok az első, aki önmagába riadva fedezi fel, hogy Tamási Áron csodálatos székely nyelve él, emberek! Lőrincz György éppenséggel a székelység mindenével méri magát. A próza stílusa, a nyelv sok jellegzetessége ismertet rögvest Tamásira még akkor is, ha Lőrincz uram szószedete és hanghordozása (mely farkaslaki, atyhai, esetleg fenyőkúti is lehetne) ugyanabban a magasságban, de pár évtizeddel későbbi.

Magyarázom barátomnak a csodálatos hasonlóságot. Kezdetben csodálkozva kétkedik, akár egykor én, aztán együtt derülünk, hogy annak örvendünk, ami már valóság. Prózaíró is lévén, magam is örvendezek, hogy él a székely nyelv mind az irodalomban, mind odafenn, Farkaslaka fölött a hegytetőn, a hatalmas Krisztus-szobor mellett a hálaadásokban.

Lőrincz nem teremtett Uz Bencét, ám több ikeríthető prózai székely alakja él e könyvében, és örömmel olvasom, ejtem és érzem a székely nyelvhasználat csodáit. Magam is székelyül éltem és írtam Katonabogár című regényemben, s vallom is váltig, hogy meg lehet tanulni ám a székely nyelvet. De Tamási, Nyirő, aztán Lőrincz György éli ám a nyelv titkait. Nem nagy titkok, legkönnyebb ezt vinni, vinni évszázadokon át, építve, élve és halva, de legkönnyebb székelynek születve gyönyöríteni anyanyelvként.

Pécsi Györgyi ír elemző utószót a könyvhöz. Mikor olvasom, megjelenik előttem a boldog hölgy, ki rajongva ajánlja mindenkinek olvasásra, amit maga fedezett fel a Székelyföld csodái között.

Akik eljárnak Lőrincz György kapuja előtt, bizony megemelik kalapjukat.

 

Lőrincz György: Isten köve. Válogatott elbeszélések. Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2011

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. októberi lapszámában)