Czegő Zoltán: Versek

A számla létre megy

Égre meg sötét hajnalra terítve
Rívó vérmezőn gondolkodom
Több ezer tonna hó ragyog ide
Egyensúlyoz fenn az ormokon

Fájásokat rendre kizsibbadozva
A lét hatalmi jogát követem
Káplán és pápa ideimádkozza
Mit véthettem én és nemzetem

Összhang Lovak tapodnak lépcsőn
Láng lebzseli a nyárikonyhát
Nyűgöz a látvány Nem jöttem későn
Magyarul vonító vadak Védik fajuk honját

Számot ad a vén ringyó Európa
Amennyi dadája mind csupa furfang
Átmosom bordáim Bőg a régi nóta
A légben állva néma madarak Nincs hang

Már nem kölcsönkérés Az alku lejárt
Számadás parancs Én fegyvertelen
Havasokat sóhajt föl rab Európa
Már szánom Már a bűn van odalenn

2021. február 2.

Ömlesztett film

Már az is sír aki itt most mást lát
mint amitől nagyon reszketett
Kavarognak a múltak s kezdetek
Alig van akinek adnál hálát

Ez ám a film Egyetlen feszület
annak ki itt még élve született
Összerázva hóhér és humánum
Vállveregetve ki szólal románul

Nézd Dédelgetik ellenségeinket
ha a fényszóró pénzre vetített
És nem eladó ám az egész világ
A jó bérlő innen a bankra kiált
Ne szórjátok a nagyját Hull a vakolat
Hosszú életű itt ki néma marad

Kirakatos világ tova Trianon óta
Farral a kamerának Erdély s Európa
Se bíró se igazság Minden csak vetület
Mélység csak álomban Az élet felület

Jégkönnyes a tavasz Bravúr a tél itt
Egy világjárvány önmagadba rémít

Az ártatlan s a bűnös önmagába mélyed
Az önvád nemesít s rád legyint a lélek
Vannak kik dédelgetik ellenségeinket
s a félelemben ködössé válik a tekintet

Nálunk vadidegen az élő demokrácia
Sötétben botladozik Istennek fia
noha valljuk bolondulásig az igaz hitet
Imádjuk az imát Igazunkat az fejti meg

Ez a vetítés megment vagy menekít
És száz év múlva másként – ugyanitt

2021. február 25.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)