A keskeny út a tó körül,
a kapun túl az erdő,
a többirányú ágazás,
bozótja újra felnő,
a kertközépen omladék,
romokban nő a cserje,
akármi mást is mondanék,
lehetne bárki kertje,
ahogy az élet visszanő,
ahogy ránő a régire,
tiéd, enyém, mint tiszta kő,
amit csiszolt az ér vize,
elfelejtik a kéz nyomát,
tomboló fák, algák, mocsár,
lehetne most, lehetne rég,
ágakba font madárkosár.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 5-i számában.)