Mikor a régiből föleszmélsz,
feltöltöd végül még a kelyhet,
ráérősen piszmogsz, botorkálsz,
mint kinek napja, kedve telhet,
majd rásimul hátad az ágyra,
mint engedelmes, régi paplan,
és idővel telik fel arcod,
gyűrődések, dekódolatlan,
s végül testté, jelenvalóvá
élednek az izmok, a sejtek
a különvaló ámulatban,
melyben kiömlik az a serleg.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2019. december 14-i számában.)
és magát a férje horgára akasztja, és
vagy kitépi húsából a horgot a sportférj,
vagy benne hagyja, hogy majd amikor a
nő a létezésből elpucol, Mária, majd te
elbíbelődsz vele, akár idegen lélek,
akár a hal, akár te magad halsz bele,
hogy a remény cafatokban lóg, de utoljára
kivilágosodik a titkos szerelem, mely
titkosan kezdődik.