Farkas Wellmann Éva: Mikor föleszmélsz

Ványai Fehér József

Gonosz és Fényes – versek

Gonosz és Fényes, gebém, paripám,
Egyikőjüknek halnia kellene,
Gyönyörű fakóm, fekete
Szőre csillan a sötétben.

Szomi Béla

Lendvahegy késő őszi ködben

Nem szeretek emlékezni mezítlábas éveimre,
mégis imádom a fűvel benőtt, gazzal borított
helyeket, melyeken egykor lábam taposott.

Szőcs Géza

Esti ima

Isten, teremtsél földet,
tengert, s füvet is, zöldet!

hol csak iszapos jég volt,
legyen ott mától égbolt,

s ha a Hold rajta feljő,
villogjon fönt a felhő!

s ha kezed megteremtett
annyi sok házat, engedd

lenni a folyók mellett
Kolozsvárt s Budapestet!

Reviczky Gyula

Szent István napján

Hazámnak szentje, nagy királya!
Tisztelni meg nem szűn' e nép.
Kezében a kereszttel állta
Meg ezer éven át helyét.

Radnai István

Leégett katedrális és más versek

soha ne engedd el a kezem
csontujjaim hazavárnak
míg lassan elfogyok a rózsatűzben
lehajlik a dél keresztje

Farkas Wellmann Endre

A spíler

Vajúdik az alkalom. Tolvajt fog szülni újra.
Rossz idők járnak, és a születéshez
méltatlan minden körülmény,
a jó irányba semmi nem mutat.

Léphaft Pál

ékes fájdalommal

nem tudom végül
kinek mi voltál
kinek fehér
kinek sötét
volt az orcád

Kövesdi Károly

Utánam

jelen lenni jelen lenni
ó igen voltam jelen
elbabirkáltam egy-két jelen
lekoppan majd a kézfejem
mert végül akar nem akar
aki kitakar mindent betakar

Zalaba Zsuzsa

Anzix és más versek

Ugyanabba a földbe kerül a mag,
ahová a megfáradt vándorok.
Az egyik szárba szökken,
a másikat bekebelezik a csillagok.

Kis Kinga

virágos és más versek

fantázia az ilyen világ,
ami édes, de belülről kirág,
s ereimben kerti virágok magjai
keringőzve süllyednek le a mélyre,
valahova szívem fenekére.