Keskeny határcsík, minden, mi választ:
biztos tereknek feszülő között,
egyik hódolat, másik alázat,
emitt a gőg, és amott a közöny.
Ez még barátság, az már az agytröszt,
szűk rés határol, percnyi a váltás
a tiszta nyál és fuldokló hab közt.
Eddig a mélység, ott a kilátás.
Ez tett szabaddá, az odaláncolt.
Mennél világgá, s marasztal esdve.
Holnap megvédi azt, ki ma rászólt.
Vékony és illan, de ott a mezsgye,
suhand át, lépkedd, révülve táncold,
sosem volt ilyen közel a messze.