Farkas Wellmann Éva: Amit embertársadról szólnál

2020. január 18., 15:43

Minduntalan folyik a földön

egymás sorsának tárgyalása –

s míg szavaim egymásba öltöm,

új felszínt ölt a képek mása.

Az eredetit mint keresd meg,

mikor szinte mindegyik árnykép?

Hamis érvek egymásnak esnek,

csak bár egy halvány pászmát látnék!

A szavaidra jól vigyázzál,

azok oldanak, kötnek bármit,

mint keresztfonással a nádszál,

puha szövésben erős kárpit.

Amit embertársadról szólnál,

mondd, mintha magadról beszélnél,

mondataiba végzést pólyál

mind, aki van vagy nincs eszénél.

Almáskertedben ezer áspis,

azt suttogják mind, hogy szeretnek,

majd megvádolnak téged s mást is,

perköltség jár csak a feleknek.

…

Mit rád adott a földi ittlét,

gyűretlenül s mielőbb vedd le.

Esetleges, ki merre, mit lép –

ne válaszolj a gyűlöletre.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 6-i számában.)

Versek

2020. augusztus 31., hétfő

Cipőm alatt a sár, a folt,

a lé, a por, a bánatok,

fölkúsznak mind a kedv erén,

mint aprót ugró állatok

Versek

2020. augusztus 30., vasárnap

A cirkusz marad,

a bohócok és az álomlégtornászok is.

A gyerekek

átlépik a határt,

vissza sem néznek.

Közben az árulók hősökké válnak,

életműdíjasok.

A végtelen meghosszabbításai

2020. augusztus 30., vasárnap

legyenek sejtjeim főnixparányok,

hevükben oldódjon minden határ,

s a tűzben olvadjon fel végre

az életre fagyott higanymadár.

Versek

2020. augusztus 29., szombat

merőleges, alvadt idő.

van valami, amire nem mondod, hogy ember.

veszélyes, nagy semmiség.

Lajossal, a labradorral váltottam szót,
férfi a férfival, együtt sétáltunk a folyópartra,
oda, ahova szoktunk, ahol az árapasztó
belefolyik a Rába nevű dologba,
amikor elhúzott mellettünk kettő nyúl és tíz darab őz.

Csongor Andrea

Versek

2020. augusztus 29., szombat

Lekaptunk három szobrot a polcról,
– kék lepelbe burkolt, tán női alakok.
Nehezen, sőt alig adta őket,
tenyerébe fektette, szemével kísérte,
majd nagy nehezen a pultra rakta őket.
Bocsánat, azokat. Arccal felénk.

Bánfai Zsolt

Versek

2020. augusztus 29., szombat

anyám egy csokor szigorú-kék zsálya

egyszer kővé változtatott, aztán az egekbe emelt

bőrömön porlik most is mosolygása,

mikor kérges arcát kezemben elültetem

Albert Zsolt

Versek

2020. augusztus 29., szombat

A földön kifordult örökzöldek fekszenek,
mellettük vihar, pajzzsal halad dél felé.
Két találatot szán minden kiásott szívbe,
egyet születésre, egyet az elköltözésre.