Lajtos Nóra

Versek

Fájó nyári virágok, sziromhullatásotokban

benne van az újrahajtás akarata, az újrakezdés

szentsége, de addig is kanyarogjatok, amerre

visz sorsotok, öleljétek körbe a pipacsokat és

a sárga sziromsapkákat helyettem is.

Lajtos Nóra

Versek

Anyám kétszikű rózsa, hallgatása csöndbársony,

kerítésen felfutó szára az ég felé magasodik:

Isten-oltotta nemes fajta, tudom, odaát is

levélkarjaival átölel majd, ölébe vesz,

s eldúdoljuk ketten azt az ismerős dallamot.

Lajtos Nóra

Koldustenyér

Koszos kendője az álla alatt megkötve. Látszik, hogy fázik a feje. Hiába: az őszi reggelek most már csípősek. Isten tudja, hány pulóver és szoknya van rajta. A kardigánján elöl óriás lyuk tátong, papucsban toporog az esőben. Körmeit feketére festette az Isten, aprócska tenyerére útvesztőket rajzolt az idő. Amikor leguggol, egy ócska ruhakupac. Már szaga van.

Lajtos Nóra

A 6-os számú

A 6-os számú kórtermen van csak egyedül gombfogantyú az ajtón. Kijutni a szabad térbe, a folyosóra is lehetetlen. Egy hatalmas vakablak köti össze a vizsgálót a kórteremmel. Ezen át lüktet a 6-os számú kórterem lakóinak kínosan kínzó élete. Nővérek váltják óránként egymást, éjjel-nappal monitorozzák a kórtermet.

Lajtos Nóra

Szívbillentyűk

Önkéntes karanténomba vonulásom után nem sokkal már túl szűknek éreztem a négyfalú bezártságot, s ekkor történt, hogy a könyvek társasága mellett egyre gyakrabban hajtogattam fel Yamaha zongorám fedelét. Yamaha a nagyvárosi lét ikonja. Bérházdizájner. Ezt akkor érzem leginkább, amikor Bachot játszom. Valamiért olyan idegenül hangzik rajta a Kétszólamú invenció, de ha a csembalóhangszínre állítom, akkor máris évszázadokat lépkedek vissza az időben, és rizsporos halántékkal hallgatom az ujjaim közül kirepülő hangokat.

Lajtos Nóra

gobelinek

éjjelente a falakból előlibbennek
a gráciák, hogy legalább álmában legyen nagyanyám boldog, és az
Üdvözítő és Mária, kivarrt selyemköntösben, hogy akkor is szép legyen
az élet, ha éppen nem az. agyonlyuggatott vásznak függnek a falakon.