Lajtos Nóra: gobelinek

2020. szeptember 15., 08:24
Peter Paul Rubens: A három grácia (olaj, vászon, 221 × 181 cm, 1635 körül) – Forrás: Wikimedia Commons

nagyanyám az aranysárga színű gobelinfonalat
kereste lázasan. Aglaia, Euphroszüné
és a legidősebb grácia, Thaleiának a hajfonatait
szerette volna kivarrni vele. persze ő nem tudta a nevüket,
ily módon nem úgy volt köze hozzájuk, mintha ismerte
volna őket. úgy szúrta a tűt pontról pontra
a vászonba, mint aki elhiszi, hogy egy-egy öltéssel
közelebb jut a Megváltóhoz. Isten tudja, hány Miatyánkot
és Üdvözlégyet morzsolt el magában, míg a kép elkészült.
soha nem készített eladásra gobelint, ez volt az első és utolsó
megrendelése. Rubens Három gráciájának reprodukciója
igazi kihívást jelentett a számára: a kép felső szélén színes
virágözön, középen három meztelen nőalak ölelkezik.
a legnehezebb az arcok kivarrása volt.
amint az tudható, a festő két feleségének arcmását örökítette meg:
balra Helene Fourment, jobbra Isabella Brandt látható. a harmadik,
középső teltkarcsú grácia háttal áll a nézőnek.
miután az utolsó szálakat is elvarrta,
körbenézett az ebédlőben. balra volt tőle az ablak, amely
a kisváros iskolájára nézett, homlokzatán középen az épület
elkészülésének évszámával, ami megegyezett a születési évével: 1929.
előre nézve a könyvespolcon a Pallas Lexikon míves sorozatát látta,
ami ma már egy letűnt kor tudománybankja. jobbra
egy állótükör feszült a falra akasztva. gyakran abban nézte
meg a gobelinjeit, megkettőzte az élményt, amit a látvány nyújtott.
fejkendőjét is abban igazította meg, mielőtt kilépett volna az udvarra.
ugyanolyan precizitással igazgatta, mindegy volt, hogy csak a tyúkólat
ment takarítani vagy misére igyekezett. a tyúkólból összeszedett tojásokra
néha meleg tollpihe ragadt. ahogyan áldozáskor a felső szájpadlására
Krisztus teste. őt is kivarrta. madonnát a gyermek Jézussal az ölében tartva.
és a Piétát is. a falusi kis templomnak ajándékozta. minden tűszúrását
megsiratta. olyankor úgy érezte, fázik a feje.
kendőt kötött, az állánál mindig görcsre. a fonalakat is gyakran kellett
váltogatni, azokra is görcsök kerültek. éjjelente a falakból előlibbennek
a gráciák, hogy legalább álmában legyen nagyanyám boldog, és az
Üdvözítő és Mária, kivarrt selyemköntösben, hogy akkor is szép legyen
az élet, ha éppen nem az. agyonlyuggatott vásznak függnek a falakon.
Nagyanyám friss kapcát ad nagyapámnak, körbetekeri a fájós lábat,
s közben arra gondol, milyen szép emlék volna, ha az esküvői képüket
varrná újra. az örök fiatalság bekeretezve. ez lett az utolsó szálöltése.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában)

Legfrissebb hírek
2020. november 30., 04:55
2020. november 30., 03:05
2020. november 30., 01:35
Legnézettebb
2020. november 28., 03:00
2020. november 26., 02:30
2020. november 25., 07:54
2020. november 27., 22:03
2020. november 29., 09:27
2020. november 29., 09:10