Mégsem
kedd, 11:16
Bence Lajos | Ezekért? Ezeknek?
kedd, 11:04
Tamási Orosz János | Hamvakba hűlt
kedd, 07:37
Nagy Erika | Jelek a létünkről
hétfő, 09:23
Krausz Tivadar | Befordultam és más versek
hétfő, 08:44
Reisinger János | Petőfi költői öröksége
vasárnap, 09:26
Toldi Anna | A teherautós hölgy
vasárnap, 09:05
Acsai Roland | Betörött kirakat és más versek
vasárnap, 08:58
Dr. Balázs Géza | Miatyánk
szombat, 14:51
Ilyés Krisztinka | ,,Ott voltam, még ha nem fizikailag is, de egy versben” – a KISZKI vendége Lőrincz P. Gabriella
szombat, 10:14
Rácz Norbert Zsolt | A teremtés esélye
szombat, 09:30
Kolev András | A bőség zavara és más versek
szombat, 09:20
Gáspár Ferenc | A jó napokról
péntek, 19:22
Kincses Krisztina | A Reformkor nagyjai – kicsiknek című programsorozat sajtótájékoztatója
péntek, 09:40
Helyőrség | Az Irodalmi Magazin Petőfi-száma
péntek, 09:39
Szalai Klaudia | Megnyílt Pető István Kettős mozzanatok című kiállítása
Teljes lista
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • 2023. március 28., Hajnalka
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
Felvidék - Petőfi200

Magyar Zoltán

A murányi kirándulás

Bejei tartózkodásának harmadnapján (1847. július 5-én) a két barát, Petőfi Sándor és Tompa Mihály az irodalomtörténet által is számon tartott, emlékezetes kirándulásra indult. Ha ironikusak kívánunk lenni, azt is mondhatnánk, munkalátogatást tettek Murány váránál. A Toldi sikerén felbuzdulva ugyanis a Kisfaludy Társaság 1847 februárjában újabb pályázatot írt ki, ezúttal Szécsi Máriáról szóló költői beszély megírására. Adva volt tehát egy, Az erdei lakhoz hasonló költői erőpróba lehetősége. 

Felvidék - Petőfi200

Magyar Zoltán

Petőfi Bejében

Petőfi a rég várt találkozást terjedelmes versben (Tompa Mihálynál) örökítette meg. A Bején eltöltött napok jellemzik tán legékesebben a két költő kapcsolatát. Noha barátságuk korábban sem volt zavartalan, ám összezörrenéseik mindig gyorsan elsimultak. A két élénk szellem – már csak természetük különbözősége okán is – mindig készen állt arra, hogy ellentmondjon a másiknak. Ezúttal sem volt ez másként. Az extrovertált Petőfi egyik ismerősének Tompáról mint magával meghasonlott, borongós kedvű emberről, részvéttel beszélt. „Ki akartam misanthrópiájából gyógyítani – mondta –, de nem

Felvidék - Petőfi200

Magyar Zoltán

Petőfi Salgón

Petőfinek a régi várak, várromok iránti érdeklődését több verse is tanúsítja (Salgó; Szécsi Mária; A munkácsi várban; Vajdahunyadon stb.), és több kirándulásának is egyegy középkori rom felkeresése volt a célja. Sáros várának az eperjesi hetek alatt történt felkereséséről már volt szó. Egy későbbi elbeszélő költemény előkészítésének is felfogható az a Tompa Mihállyal közös murányi kirándulás, amelyről a Kerényi Frigyeshez intézett Úti levelekben szól 1847. július 6-án.

Felvidék - Petőfi200

Magyar Zoltán

Petőfi és a gömöri földesurak

Cikksorozatunk előző részében már szó esett arról a sajógömöri helyi mondáról, miszerint Petőfi ottjárta után többé nem csukták be a Szentiványiak kastélyának kapuját. Egy másik történet szerint 1847 nyarán, amikor útban Koltó felé a költő az akkortájt Bején lelkészkedő írótársát meglátogatta, Tompa és Petőfi a Szentiványi család ottani kastélyában vendégeskedett. A kastély az országút mentén megviselt állapotban, de még manapság is áll, ellenben a református paplakot azóta lebontották.

Felvidék - Szempont

Magyar Zoltán

Petőfi Sajógömörön

A község központjában 1912 óta áll a mondaszövegben is említett szobor, Holló Barnabás Mátyás-szobra, az egyetlen olyan köztéri szobor a világon, amely kapával a kezében ábrázol egy uralkodót. Ezt ugyan Petőfi még nem láthatta, és lehetséges, hogy a mondát sem mesélték el neki, máskülönben több más felvidéki történeti mondához hasonlóan ezt is feljegyezte volna útirajza lapjain.

Felvidék - Szempont

Magyar Zoltán

Petőfi mint táblabíró

Petőfi 1845. május 26-án, a reggeli órákban érkezett Rimaszombatba. Első dolga volt két helybeli ismerősét, Széplaky Lajos szolgabírót és Huszt János ügyvédet megkeresni. Huszt kisnemesi házánál kapott szállást. E május végi napokban Gömör nemesi rendű társadalma éppen a vármegyei tisztújítás lázában égett, amelyről Tornalja környékén a költő is szemléletes benyomást nyert két kortescsapattal is találkozva. Minderről szarkasztikus sorokban az Úti jegyzetek lapjain is említést tett.

Felvidék - Szempont

Magyar Zoltán

Petőfi az aggteleki-barlangban

A Szepességből Rozsnyóra érkező költő 1845 májusának utolsó napjaiban kisebb kirándulásra indult délkeleti irányban. Az úti cél az aggteleki Baradla-barlang felkeresése volt, ahová azzal a fogadott kocsissal kelt útra, aki a berzétei romok kapcsán még egy különleges kincsmondát is megosztott vele (lásd e cikksorozat előző részét). Az első megálló a Sajó völgyének nagymúltú mezővárosa, Pelsőc volt, ahol az alábbi kis intermezzót Petőfi az úti jegyzeteiben is érdemesnek tartott megemlíteni.

Felvidék - Szempont

Magyar Zoltán

A költő előtt tisztelgő fáklyás zene

„Szivesen emlitem meg azon fáklyás zenét, mellyel – a pár barátja látogatására Eperjesre jött – Petőfit, a főiskolai ifjuság megtisztelé. Lelkes beszéddel üdvözöltetvén, körülbelül igy felelt: Tisztelt barátaim! Ez a legkedvesebb zene rám nézve, mit életemben hallottam, s kedvesebb fény, mint rabnak a napsugár. Ha életem elsötétül, s a sors macskazenével tisztel meg: ez estére gondolván, fumigálni fogom bajaimat. Éljenek!”

Felvidék - Szempont

Magyar Zoltán

A berzétei kincsmonda

Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.

Felvidék - Szempont

Magyar Zoltán

A sárosi „Atlantisz”

Első felvidéki útja során 1845- ben közel egy hónapig időzött Petőfi ottani barátai körében, Eperjesen. Az akkor már Tarca parti Athénnak is nevezett települést, ahol 1667-től evangélikus kollégium működött, és amelyet a 19. század közepén már kevert ajkú, de magyar szellemiségű városként emlegettek a kortársak. Miként magát a megyét, Sárost is kedélyes Gascogne-nak nevezték, sokszínű kisnemesi társadalmára utalva, mely egy valamivel később élt író, Mikszáth Kálmán művei révén vált országszerte igazán ismertté, máig hatóan részévé válva a magyar kultúrtörténetnek.

Felvidék - Szempont

Magyar Zoltán

Eperjesi mondák

A Pesti Divatlap 1845. évi hatodik számában egy különös írás jelent meg Nyesy Demeter táblabíró néven. Az írói álnév alatt nagy valószínűséggel az éppen akkor Eperjesen tartózkodó Petőfi Sándor gyanítható, aki egy derék hazafias táblabíró álarcában, a titulushoz illő, kellőképpen cikornyás stílusában bírálta a nemzetietlenség különböző megnyilvánulásait.

Felvidék - Szempont

Magyar Zoltán

A költői verseny

Petőfi Sándor 1845 tavaszán indult első felső-magyarországi körútjára, és április 4-én érkezett Eperjesre. Barátjánál, Kerényi (Christman) Frigyesnél vendégeskedett, és az általa nemes egyszerűséggel „amicés város”-ként jellemzett, nagy múltú településen több önfeledt hetet töltött el.

Impresszum • Adatvédelmi nyilatkozat
        
  • Keresés
  • Főoldal
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
  • Impresszum
  • Adatvédelmi nyilatkozat
Bejelentkezés
Bejelentkezés Facebook-fiókkal
Bejelentkezés Google+ fiókkal
vagy
Elfelejtettem a jelszavam
Bejelentkezve maradok

Még nincs fiókja? Regisztráljon itt!

Regisztrálok