Ványai Fehér József

Birka nokedlivel

– Na, mi van, öreg, benyaltad magad? – üvölt ki Szottyos a literes pálinkásüveg mögül, amelynek tartalma elpárolgott. Szottyos feje lilásvörösben játszik, az erek kidagadnak a halántékán. Ötvenes fickó, infarktus után, leszázalékolás előtt, volt osztálytársam különben.

Ványai Fehér József

Versek

A tokosok fele jelentett a Stázinak,
A többi szívből
Utálta az egészet.
Nekünk
Eszünkbe sem jutott
Megkérdőjelezni a status quót

Ványai Fehér József

Kossuth Lajos Ködmönösön

A szakszervezetisek nem jöttek túl gyakran, de olyankor felbolydult méhkashoz hasonlított az intézmény. A páncélszekrény pálinkás üvegei a vöröskeresztes segélydobozba kerültek, mert a látszatra azért ügyeltek.

Ványai Fehér József

Versek

Mi marad a hagymából,
Ha lecsót főzöl,
Vagy bármi mást, megpirítod
(Dinszteled?), aztán rá jön a
Többi, krumpli, hús, egyéb fűszerek

Ványai Fehér József

Versek

Csöndben érlelődik a ház üszke.
Az érzékek összekócolásának éjjelén
Maradj veszteg, ó heves kín,
Te termékeny elbizonytalanító.

Ványai Fehér József

Szobafogság

„Kantnál már minden megvolt”,

Mondta a csaj, s én bólogattam,

Mint aki érti, pedig dehogy

Értettem,

Rejtő-képregényeken szocializálódtam

A telepen,

S kívülről legfeljebb a brazil

Válogatott névsorát fújtam.