Gonosz és Fényes, gebém, paripám,Egyikőjüknek halnia kellene,Gyönyörű fakóm, feketeSzőre csillan a sötétben.
Fönn a dombon már pirkad. A Gazda (eredeti nevén Nagy Gyula, karrierje kezdetén Nyuszibusznak csúfolták, mert nagyon félt a hatóságoktól) reggelihez készül. Fokhagyma nélküli pirítóst eszeget, mert meglett kora ellenére száját egész nap készen tartja a csókra. Mielőtt harapna, utolsó kenetet, késhegyni vajat hord fel a halálra ítélt falatra.
Itt lenni: felhalmozott jövő, bárIdehallik némi csatornazaj. MintegyÁtleng a termékeny pillanat kétértelműTitokzatossága, egy fűkasza elmetszi aCsend torkát.
Mint fűvel terhes föld olvadás alól,Kivillan a nemlét a lét mögül,Hallod, hajnalban rikolt a kakas,A tolvaj hold fejvesztve menekül.
A Stromfeld Aurélról elnevezett koleszban vagy akár a kinti iskolában megbizonyosodhattam arról, hogy a városi fiúk röhejes, nőkre való textilt hordanak, s mélyen lenézik, falusi bunkónak tartják azt, aki nem. Eszembe jutott, hogy kisebb koromban hogyan csúfoltuk a lányokat, ha rajtuk véletlenül megvillant a rózsaszín: „Messzi van Budapest, mégis idelátszik!”
Dúlt kert bokrai közöttÁgaskodik az öntudat,Hű vadász a hiúságÉs gyönyörű gyilkos a fény.
De a hősszerelmes nem adta fel. Húsvétkor locsolkodni jött, karácsonykor kellemes ünnepeket kívánni. A fotelben ülve titokban kis lyukat fúrt az Ifjúsági Magazin közepébe, azon keresztül figyelte a csajok mozgását.
Szép komótosan elindultApám „sofőrkarrierje”,Csepel teherautót kapott,Ahogy mondta, „fenék alá”.
– Na, mi van, öreg, benyaltad magad? – üvölt ki Szottyos a literes pálinkásüveg mögül, amelynek tartalma elpárolgott. Szottyos feje lilásvörösben játszik, az erek kidagadnak a halántékán. Ötvenes fickó, infarktus után, leszázalékolás előtt, volt osztálytársam különben.
A tokosok fele jelentett a Stázinak,A többi szívbőlUtálta az egészet.NekünkEszünkbe sem jutottMegkérdőjelezni a status quót
A szakszervezetisek nem jöttek túl gyakran, de olyankor felbolydult méhkashoz hasonlított az intézmény. A páncélszekrény pálinkás üvegei a vöröskeresztes segélydobozba kerültek, mert a látszatra azért ügyeltek.
Mi marad a hagymából,Ha lecsót főzöl,Vagy bármi mást, megpirítod(Dinszteled?), aztán rá jön aTöbbi, krumpli, hús, egyéb fűszerek
Csöndben érlelődik a ház üszke.Az érzékek összekócolásának éjjelénMaradj veszteg, ó heves kín,Te termékeny elbizonytalanító.
„Kantnál már minden megvolt”,
Mondta a csaj, s én bólogattam,
Mint aki érti, pedig dehogy
Értettem,
Rejtő-képregényeken szocializálódtam
A telepen,
S kívülről legfeljebb a brazil
Válogatott névsorát fújtam.