Ványai Fehér József: Szobafogság

2021. március 06., 07:39
Ördög Noémi: Royal Ascot I. (olaj vásznon, 70 × 80 cm, 2018)

„Kantnál már minden megvolt”,

Mondta a csaj, s én bólogattam,

Mint aki érti, pedig dehogy

Értettem,

Rejtő-képregényeken szocializálódtam

A telepen,

S kívülről legfeljebb a brazil

Válogatott névsorát fújtam.

Előrébb, feljebb akartam jutni

Az úgynevezett társadalomban,

S ha lehet,

Még beljebb, még előrébb

A női test- és lélekrészek

Labirintusában.

Végül mindegyikben eltévedtem,

Vonatkozik ez társadalomra,

Test- és lélekrészekre

Egyaránt.

Különben a csajszi a ködmönösi

Építőtáborban mondta ezt nekem

Anno,

Zsitánt szívott és jogra készült,

Szabadulni akart a posztparaszti létből,

Szégyellte szüleit, akik a

Téesz melléküzemágában

Borsót fejtettek bérmunkában

A konzervgyárnak.

Gyanúm szerint a kissé sznob bige

Sem konyított Kanthoz,

Csak úgy csinált, mintha,

Családanya lett belőle egy budai

Fogorvos oldalán,

Azt hiszi, boldog,

A norvég ócenjáró nélküle futott

Ki a szabad világba,

S ő nem énekelt rajta

Janis Joplin-retróslágereket –

Hát, végül is, Isten és a szabadság

Maradt a priori,

Közben folyamatos a józan ész trónfosztása,

A lét magánvaló dolog,

Benne a magának való humanoid,

Akit elborít

A „hála kötelessége”.

 

(Karantének)