Ványai Fehér József: Apám járgányai

Sofőr apám lánctalpassal
Kezdte, azzal szántogatott
Az állami gazdaságban,
Majd később az Ezüstkalács

Új Termelőszövetkezet
Földjein. Nem hagyta abba,
Míg kész nem lett, úgy szóltak rá:
„Józsi, felkelt, lement a Nap.”

Ha nyulat ütött vagy fácánt
Talált, megsütöttük, ettük,
Bár én sohasem kedveltem
Túlságosan a vadas húst.

A kisnyulak csak egy napig
Bírták, aztán a herétől
Felfúvódtak, megdöglöttek,
Volt otthon „doszt” sírás-rívás.

Szép komótosan elindult
Apám „sofőrkarrierje”,
Csepel teherautót kapott,
Ahogy mondta, „fenék alá”.

Ez már menőbbnek számított,
Irigykedtek rám az utca-
Beli kölykök, faterjaik
Csak lovas kocsit hajtottak

A majorból átszervezett
Melléküzemág-egységben.
Ellenben idegeskedtem,
Ha apám zöld Csepeljével

Elakadt a Gödrök közén,
Sáros utcán, ilyenkor a
Rakodói lenzsákokat
Terítettek az üresen

Forgó, izzó kerék alá,
Hogy kiszabaduljon végre
A kocsi a súlyával vájt
Kátyúból. Csúnyákat mondtak.

Hetekig dolgozhattam rajt,
Hogy megint helyére álljon
Nem létező tekintélyem.
Később apám még ennél is

Többre vitte, kiszuperált,
Hatszázas szürke mercire
Rakták, mint elsőt egyenlők
Között, az elnök sofőrje

Lett. Ez már kiváltságosnak
Minősítették, fújtak ránk,
Vissza kellett fogjam magam,
Hogy a vágásszéli banda

Ne tarthasson nagyképűnek.
Húsvétra apám elkapta
A gépet, így locsoltuk meg
A rokonokat, ámultak.

Aztán apám valami rossz
Fát tett a tűzre, átkerült
Kisteherautóra, Zsukra,
Ha jól emlékszem sorára.

Úgy érezte magát, mint egy
Forma egyes a gokarton,
Munkatársai is tudták,
Ez nem neki való pálya.

Május elsején sértetten,
„Besörközi” állapotban,
Hozzáfogott rodeózni
A vérvörös zászlók alatt.

Később megbocsájtott a párt,
Tartálykocsis Ifára ült,
Az ezüsthajó, országút
Cápája, siklott az úton.

Szajolból olajat hordott,
És más üzemanyagokat,
Néha, nyári szünetekben,
Engem is elvitt magával.

A Pöttyös autóscsárdában
Kirántott szeletet ettünk
Ecetes paprikával és
Sült burgonyával, degeszre.

Ősöm kicsit ügyeskedett
Benzinnel és gázolajjal,
De nem rítt ki nagyon vele,
A téeszben majd mindenki

Ügyeskedett valamivel,
Az ugrómókus volt köztük
Leggyorsabb, ő leltározott,
A vadászok selejteztek.

Apám éjfekete haja
Gyorsan kezdett deresedni,
Pakurát hordó, pótkocsis
Belarusz traktorra tették,

Szeme romlott, nyugdíjazták.
Ekkor vásárolta első
Saját személygépkocsiját,
A Trabant hycomat combit.

Piacozni jártak vele
Anyámmal, a zöldségeket
A csomagtartóban vitték,
A pálinkát ülés alatt.

Pár év után arra gondolt,
Végleg leteszi a volánt,
Mikor a vásártér mellett
Rátolatott egy fináncra.

Én sohasem váltam olyan
Ügyessé a vezetésben,
Mint apám volt. Örülök, ha
Egy kerékcserére futja.