Ványai Fehér József: Gonosz és Fényes – versek

2023. augusztus 22., 08:54
Holesch Dénes: Fekete, fehér, barna ló

Gonosz és Fényes

Két lovam kétfelé húzott,

Az egyik akarta a szépet,

A másik kettőt botlott, egyet lépett,

Kehes vágy nyomta a földhöz.

 

Jó két lovam vakon poroszkált,

Egymás nélkül nem ment a vágta,

Lerúgta az istrángot, dobta, rágta,

Bolond gazda csak ült a bakon.

 

Gonosz és Fényes, gebém, paripám,

Egyikőjüknek halnia kellene,

Gyönyörű fakóm, fekete

Szőre csillan a sötétben.

 

Hulljatok, szálljatok, fel, fel,

Bennetek salak és lélek,

Végeim, veletek vagyok és élek,

Mégis egyek, örökös-örökkön.

 

Dél keresztje

Napod csupán árnyék a földön,

Fordított Jób, perelsz magaddal

És Istennel, nem szólsz az éjnek,

Pecsételjék az égre Holdat.

 

Délnek titkos tárát meglátod?

Ki ölt meg téged, félő féllény?

Ösvény nincs már, sehol út vissza,

Legenda fűt, túlnan kereszted.

 

 

Parancs elengedni

Kertek alján készül a köd,

Télben a tavasz, tavaszban a tél,

Pocos szélén alszik a szél,

Ami elpusztulhat, el is pusztul.

 

Kunos, tömzsi magyart faragott belőled

Sors vagy idő, talán mindkettő,

A poszthippi, neocsöves nem volt élet-

Képes, krisztusos, kese hosszúhajadból

 

Tarlószerű tüskék lettek tar

Koponyádon. Kiáltásban elfáradtál,

Te sohasem lehetsz eléggé kosztolányis,

Szenvedni kész röhej, hát maradj.

 

Hegyek polyvája, pozdorja, arcodba

Vágta ezredévnyi huzat, de te

Ne mulass tettre kész ködlovasokkal,

Parancsod elengedni – megvár a semmi.