Nincs meg az Egy
Milyen érzés egy szó miatt
Verset írni,
Egy szó, egy, egyetlenegy,
Ha az nincs meg,
Hozzá sem érdemes kezdeni –
Ezt a közi állapotot
Nem divat már
Ihletnek nevezni,
A trendi költők (mi dolgom
Velük?)
Nem ilyen hülye megérzésből
Dolgoznak, ha mégis,
Letagadják az egészet,
Mint jó vadászkutya a vért,
Lesik a szavakat és
Lecsapnak az úgynevezett
Mögöttes jelentésre,
Már ha van olyan egyáltalán –
Egy szó, egy élet, egy halál,
Egyik sincs meg, miért
Fogtam akkor ehhez az egészhez,
Ha nincs meg az Egy.
Fényevők közt
Mint két paraszt a Champs-Élysées-en:
A lét és a tudat.
A vágy és az ösztön:
Odabent mulatt férfi mulat.
De én csak úgy poroszkálok,
Vadrúgta nyomomban
Elérhetetlen szeretők,
Hűséges rosszlányok.
Jótállok, másképp nem tehetek,
Bőszen, kifilézve,
Rút sorsomat nézve,
Nietzsche sír a ló nyakában.
Híveim, szellemalakok,
Gonosz naivak és rest vakok,
Vérszívók, fényevők közt
Vagyok, aki vagyok.
Legenda
Itt lenni: felhalmozott jövő, bár
Idehallik némi csatornazaj. Mintegy
Átleng a termékeny pillanat kétértelmű
Titokzatossága, egy fűkasza elmetszi a
Csend torkát. A köröndön felizzanak
A halogének. Aztán semmi. Már megint.
A mindenkori rövid jelennek kell számot
Adnia arról – kinek is, minek is, és főleg:
Miről? Indóház út, Séta tér, kiborított
Kukák a placcon. Apró kis gyónások
El sem követett gazemberségek okán,
A Herceg elbitangolt térítői később
Majd kegyetlenül véredet követelik.
Füttyszó a sínek felől, a játszma vége.