Ványai Fehér József: Mennybolt és mosókonyha – versek

2022. augusztus 14., 11:18
Fazakas Barna: Holdfény (80 × 80 cm, 2016)

A kései ember

Ténfergés, elodázom, várakozom,
Kockán sorsot sorssal kicserélek,
Valamit súg, bár nincs közelemben, a Hang,
Amely átüt vizeken és tereken.

Ami van: kegyelem és fegyelem,
Az a jó, ha az áhítat átitat,
Mint meglóbált szegy Miurunk előtt,
Tengsz-lengsz a világban Moáb-hegy után.

Te vagy a későn megnyílt szemű ember,
Aki látásra, s nem ölésre termett,
Munkálkodásra vár a kiterjesztett
Kert, mélyén óvizű kút, csönd honol.

 

Mennybolt és mosókonyha

Ciroksöprűvel léggitározni
A tükör előtt a Creedence
Hey, tonight! c. számára,
S közben azt képzelni, hogy
Te vagy Fogerty –
A foncsorozott bútordarabot anyád
Kicsivel később fekete ruhával
Takarta le, élt még e hagyomány,
Mikor nagyi lelke mennybe költözött –
Aztán az állami gazdaság, a tévé,
A táncdalfesztivál, vitéz kőbányai
Kiszorított mindent a régi világból,
S te a kettő határán cseperedtél –
Később visszatértél ide, alig
Fértél a mennybolt, a
Mosókonyha plafonja alatt, pedig
Nem nőttél nagyra,
Csak nem emlékeztél, hogy
Milyen alacsonyan van itt a mennyezet –
Simán hozzáfogtál volna
Léggitározni,
De se a ciroksöprű, se a tükör
Nem volt már sehol,
S a rock and roll is döglődött,
Mint a sarokra kitett, zörgő
Életek –
Te mégse hajolj el, ne hajolj el,
El ne hajolj.

 

Ne lássam a tengert!

Mint fűvel terhes föld olvadás alól,
Kivillan a nemlét a lét mögül,
Hallod, hajnalban rikolt a kakas,
A tolvaj hold fejvesztve menekül.

Nappali kísértet vagy, mented a bőröd,
Tarkódba égett az áruló jel,
Téli álmában ragadt lombfűrész, fűkasza,
Bűnöd csak cicoma, hétköznapi delej.