Szerda Balázs: Versek

2021. június 24., 05:48
Gesztelyi Nagy Zsuzsanna: A soha el nem múló múlt II. (vegyes technika, papír, 76 × 57 cm, 2019)

Csend
a hallgatásnak teste van
itt ül velem a szobában
nem szólhatok hozzá, mert ő a hallgatás – a csend, a rend
ha szólni próbálok, emeli ujját
kővé válik a hang, torkomon akad
a csend hozzám lép – magasabb nálam
nagyobb
fölém emelkedik
ujját szám elé tartja
hallgatásra int, egyre csak növekedik
szám tátva, de kihűl a torkom, száraz homok benne a szó
lenyelem a homokot
sebez, kapar, fullasztó
és akárhová megyek követ a csend – a rend
s tesz nyelvemre új követ
hideget, forrót, nehezet
és hagyom, hogy érezze a diadalt
higgye magát a csend rendnek
így nem tudhatja a bennem zengő hangzavart


Magamnak
Vertem a kezedre bilincset
Álmodtam válladra szárnyat
Néztem a szemedbe szikrát
Vetettem rád sötét árnyat
Égettem fejedre glóriát
Loptam az arcodról csókot
Kócoltam hajadba erdőt
Súgtam én szégyenlős bókot
Véstem homlokodra árkot
Húztam a lábadra táncot
Képzeltem neked koronát
Kötelet, rabszolgaláncot
Karodba öleltem szerelmet
Fogtam a kezedbe erőt
Ittam piros vért ajkadról
Küldtem szép arcodra esőt
Itt állsz előttem
Torz vagy
De én alkottalak
Magamnak

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. június 19-i számában)