(olvasási idő és hatás: öt perc nevetés)
Úton-útfélen, ha hallok valami érdekeset, előveszem a noteszomat, ezt fölírom. Lapozzunk bele az elmúlt hónapok termésébe!
Sokszor megtréfál bennünket Hatvan város neve. És akkor még inkább, ha éppen hatvan percet késnek a vonatok. De vigyázni kell a következő közlekedési hírrel is, mert a szavaknak általában több jelentésük van:
Még februári nyelvi tréfa volt: A medve nem vész el, csak átalukál. Maradjunk az állatoknál. Szarvasok és…
Hasonló nyelvi logikán alapulnak szólások:
Óriási tévedés: Béla bácsi! Nem székletből sormintát az ajtóra, hanem székletmintával a sor végére az ajtóhoz!
Az ismert, kedves vicc is ezen a csereszerkezeten (tudományos nevén: kiazmuson) alapul:
Vagy egy másik vicc, ugyanezzel a nyelvi logikával:
Egy nem egészen kitalált nyelvi paradoxon: Ismeretlen helyre távozott az éjszakai élet ismert alakja.
Átnevezés: Lehet a zuhanást repülésnek nevezni.
Reklámfüzet: Szék összecsukható gyerekkel.
Egy korábbi hivatalos bejelentés:
Bujkál bennem a kisördög: milyen a nem fogyasztási célú hal? Bulgakov jut eszembe, a másodlagos frissességű hallal, no meg az itthon hangoztatott használati meleg víz, a száraz felszálló tűzivízvezeték fogalommal.
Kártyásoktól hallottam, nyelvi vicc:
Gyakran hallani a panaszt: Csökken az oktatás színvonala. Egy pedagógus válasza: Hozott anyagból dolgozunk. Ezt megerősítendő hallottam az egyik iskolában a következő méltatlankodást, aminek természetesen nyelvi következménye kell, hogy legyen. Át kell nevezni az érdemjegyeket:
A műsorvezetők, bemondók réme a nyelvtörő… Például: szecsuáni síncsiszolók. De egy közéleti személyiség is igen belegabalyodott a következő szerkezetbe, talán ő maga találta ki: papi pedofília.
Javasolható ez a gyakorlás:
Egy parányi tévedés:
Új szólás született: Ez az ember is rákönyökölt a közhelygenerátorra… Mondják arra, aki sok közhelyet használ.
Egy születő közmondást is tetten értem: A férfiak számára legfontosabb p betűvel kezdődő szavak: pénz, pozíció, Premier League, pia. És hol marad a politika meg a prosztata? És persze a pocak? Egy büszke pocakos férfi mondta: Nem a legyek hordták össze. Régen hallottam, de még nem adtam tovább. Miért kell a pocak? Mert előírás, hogy védőtetőt kell emelni a műemlékek fölé…
Mindig beleborzongok, amikor elhaladok Somogyban egy felirat mellett: élménylőtér.
Igekötőink sajátosan viselkednek, no de ennyire: Hazajöttél? – Meg.
Egy utas halál komolyan, szinte megrettenve kérdezi a légiutas-kísérőt az óceán felett: Miért álltunk meg? Ennél ismertebb repülősvicc. A légiutas-kísérő megkérdezi: Kedves utasaink, van közöttük olyan, aki tud repülőgépet vezetni?
Nem egészen véletlenül ide kapcsolnék néhány választ arra a kérdésre, hogy miért szeretne nálunk (a gyorsétteremben) dolgozni:
A legkevésbé tájékozott felvételiző első kérdése a gyorsétteremben: Egyébként itt az étterem konyhájában mindig ilyen meleg van?
Mindannyian elmondhatják, mint az egyszeri énekes: Csak a hangom miatt nem vettek fel az operába.
Nagyon vigyázni kell a menetlevélben foglaltak nyelvi megfogalmazására, mert könnyen úgy járhatunk nemzetközi vagy helyi fuvarozásban, mint az egyszeri kamionsofőr, akit megállított a rendőr:
Egy városi autóvezetőtől hallottam: A panda eddig egy kedves állat volt.
A nyelvi humornak azt a formáját, amikor egy szót eltorzítanak (félrehallanak) sem lehet kihagyni a mostani szemléből:
Sok butaság hallatán szokás mondani:
Végezetül egy ideillő morfondírozás: Nem az a kérdés, hogy a Földön kívül van-e intelligencia, hanem az, hogy a Földön van-e.
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Korábban nem szerettem ezt a szöveget. Nem az erotikája, a szókimondása, a fátyolként eltakaró, de mégis mindent sejtető bujasága miatt, hanem azért az értelmezésért, amit korai idők óta rávarrtak. Az eredeti zsidó kommentátorok Isten és a nép viszonyának allegóriájaként írták le a szöveget. Isten úgy szereti népét, mint a szerelmes menyasszonyát, a nép úgy vágyik a Fennvalóra, mint a vőlegényre. Ez, illetve a szerzőség Salamonnak való tulajdonítása „mentette át” a szöveget a Bibliába.
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat idei 8., augusztusi száma a manapság kevéssé olvasott-hivatkozott-játszott erdélyi íróra, drámaszerzőre, szerkesztőre, Sütő Andrásra irányítja a figyelmet a szellemi restitúcióknak fenntartott rovatban. Születésének 96., valamint egyetlen romániai szobrának felállítása 10. évfordulóján Székelyudvarhelyen tartottak megemlékezést június végén, Dávid Gyula irodalomtörténész és Lőrincz György író ott és akkor elhangzott beszédei olvashatók a friss lapszámban.