Póda Erzsébet: Cickánymese

2023. július 13., 08:59
Balázsy Géza illusztrációja

A fekete cickány kicsinyke szobájának bejáratából szomorúan nézett ki az erdőre. Nem látott túl sokat, de a gyér aljnövényzettől azért a tisztás túlsó részét meg tudta figyelni. Sajnos, a bejárati ajtót eltorlaszolták a különböző limlomok és kacatok, amiket a természetellenes gyűjtögető szokásának köszönhetett. Mennyi kis tárgy! Mindegyikhez fűződik valamilyen emlék, olyan nehéz megválni tőlük. Na tessék, ez lett az eredménye, hogy most nem tud átmenni a túlsó részen zajló hörcsögbuliba! Pedig milyen nagy szeretettel hívták!

Cickányunk elmorzsolt néhány kiszivárgó könnycseppet a szeme sarkában, majd a batyura nézett, amiben kolbászt, hagymát, olajat rakott össze, amikor a bulira készült. Közben az olaj valamilyen ismeretlen oknál fogva kidőlt, átáztatott mindent, ami a batyuban volt. Lemondóan nézett a használhatatlanná vált ennivalóra, leült az ablak elé és sírni kezdett.

Hát ahogy ott sírdogál, egyszer csak hallja, hogy a hörcsögök milyen jókedvűen szórakoznak. Hozzá is eljutottak a mulatós hangok.

– Az nem lehet, hogy velem mindig történik valami szörnyűség! – gondolta magában a fekete cickány, felállt a székéről, és nagy elszántsággal nekifogott, hogy összerakja az áthatolhatatlan rendetlenséget. Rakodott, válogatott, szemetesbe dobta a sok használhatatlan kacatot. Időnként végigsimított egy-egy tárgyon, felbukkantak benne a régi emlékképek. Néha mosolygott, máskor összeszorult a szíve, de valahogy mégiscsak végére ért a takarításnak. Még a szobája is tágasabb, világosabb lett. Na, most már indulhatok, kapta volna fel a használhatatlan batyut, de aztán a sutba vágta. Elővett a konyhakredencből egy vekni kenyeret, meg a kamrából egy csupor zsírt, és nekiindult. Sajnos, mire odaért a hörcsögök vityillójához, a buli már befejeződött. Jóllakottan elnyúlva találta a többieket. Játszottak, mulattak eleget, nem volt kedvük tovább ricsajozni. A fekete cickány csalódottan rogyott a díványra, nagy keserűségében pityeregni kezdett. Az egyik ezüst hörcsög megsajnálta, felállt a sezlonról, odaült mellé és megsimogatta a fejét.

– Na, ne sírj, nem olyan nagy tragédia, hogy lemaradtál a buliról! Előttünk a nyár, az ősz, és a következő tél is. Lesz még buli, meglátod! Mutasd, mit hoztál? Igaz, nem vagyok éhes, de szívesen elnyammogok veled egy szelet zsíros kenyeret. Figyi, hagymánk maradt, feldobhatjuk azzal, mit szólsz?

A fekete cickány hálásan nézett az ezüst hörcsögre, elővette a kenyeret, szelt kettőt, megkente zsírral, a másik hozott sót meg hagymát, aztán nekifogtak a majszolásnak. Nemsokára már ott ült mellettük a kék róka, a nagyszemű pele, a vörös mókus meg a szürke egér is. Végül megették az egész kenyeret, főztek egy kancsó csipkebogyóteát, befűtöttek a kandallóba, és az egész estét társasozással töltötték. Itt a vége, fuss el véle!

 

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júniusi számában)