A távolság csak megnyúlt téboly,
út és idő honvágyas szorzata,
melyben a szerelem is éppoly
megállíthatatlanul húz haza.
A távolság már rég nem postabélyeg,
se borítékban tiszta mondatok:
egy téglalap, csak egy műanyagkéreg,
s mögötte összegyűrt papírlapok.
A távolság csak elnyúlt távlat,
egy jövőkép fakó nyomvonala
vagy vezetéknyi rövidzárlat
és körénk tornyosul mindenhova.
Az égen egy csillagos holdfogat
araszolgat, aszfalt az égbolt teste,
vigyen, hozzon, viselje gondodat,
ha szemedre önti színét az este.
Most pedig, mert gyávaság másra várnom:
szavaimat az óceánba hordom,
hogy a víztükör majd szilárdan álljon
aznap, amikor hazaindul London.
Keret:
Dezső Kata
1996. augusztus 25-én született Zalaegerszegen. A Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem másodéves esztétika-néprajz szakos hallgatója.
Első kötete az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában e hónapban jelenik meg, Akiket hazavártak címmel.
(Borító: Szentes Zágon)
Forrás: 2017. november (I. évfolyam 1. szám)